Az utcán sétálva, vagy a nyár alkalmával külföldre utazva nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy egyes népek jóval alacsonyabbak, vagy magasabbak nálunk, így a testmagasságukkal elégedetlenek érthetően elgondolkoztak már azon is, hogy ők vajon miért lógnak ki felfelé vagy éppen lefelé a többiek közül.
Annak persze temérdek oka lehet, hogy valaki az általános iskolában a tornasor elején, vagy a végén kullogott, arra azonban meglehetősen konkrét választ lehet adni, hogy a világ különböző pontjain élő népek tagjai között miért ennyire szembetűnő a különbség. Egy tényező alapján ezt már kutatással is sikerült bizonyítani, a megfejtés pedig nagy meglepetésre nem az evolúciós folyamat.
Az emberiség történelmének nagy részében a testmagasság viszonylag keveset változott, az 1800-s évekig Európában átlagosan 165 és 170 cm között mozgott. Az elmúlt 200 évben azonban valami megváltozott: az emberek testmagassága globálisan, de főként a kontinensünkön látványosan megnőtt. Számos európai országban akár 15 cm feletti átlagmagasság-növekedés is lehetett tapasztalni, ám két évszázad alatt Hollandiában még ennél is több, 18 cm volt ez a szám.
A holland férfiak az 1810-ben rögzített átlagos 165 cm-ről két évszázad alatt 184 centisre nőttek, amellyel jelenleg a legmagasabbak a világon.
Míg a genetika kétségtelenül vezető szerepet játszik az egyedek magasságának alakulásában, ez a hatalmas változás az egész populációban nem magyarázható pusztán az evolúcióval. Abban az esetben ugyanis, ha ez lenne a helyzet, akkor a magasságváltozás sokkal hosszabb időtávon következett volna be, nem csupán két évszázad leforgása alatt – írja a The Conversation.
Az elmúlt 200 év során azonban Hollandia – a világ nagy részéhez hasonlóan – életszínvonalának minden aspektusában óriási javulást mutatott. A halálozási arány csökkent az orvostudomány fejlődésének, és a jobb minőségű élelmiszereknek köszönhetően, emellett pedig az ország földrajzi adottságai is nagyban hozzájárultak az egészségesebb élethez. Ez pedig úgy tűnik, a magasságukon is nyomot hagyott.
A táplálkozás az úr, amíg nem szól közbe a stressz
Ahogyan az egészség, úgy a testmagasság is temérdek tényezőtől függ, ezek közül mégis talán a legfontosabb a táplálkozás. Nem véletlenül hallhattuk az anyukáktól és nagymamáktól azt, hogy a zöldséget is meg kell enni, vagy hogy a spenóttól majd Popeyehez hasonlóan mi magunk is izmosak leszünk, ugyanis ahhoz, hogy az emberek egészségesek legyenek, a megfelelő táplálékra van szükségük.
Persze mindez vélhetően már senki számára sem nagy újdonság, ahogy az sem, hogy nem elég csupán arra odafigyelnünk, mit eszünk meg. Az egészséghez, így a testmagasság növekedéséhez olyan tényezők elkerülése is szükséges, amelyek eltéríthetik a szervezetünket a növekedéstől – olyan tényezők, mint a betegségek, a stressz és a nehéz fizikai munka.
A legújabb kutatások azt mutatják, hogy a 19. századi Hollandiában a hosszan tartó vagy visszatérő betegségek a felnőttkori alacsonyabb testmagassághoz társultak, míg azok, akik csak ritkán, vagy nagyon rövid ideig voltak betegek, magasabbra nőttek. Ez amiatt lehet, mert a kevésbé súlyos betegségek növelték a jövőbeli fertőzésekkel szembeni immunitást, így az érintett sokkal egészségesebb tudott maradni.
Elemzésük ráadásul kimutatta, hogy azoknál, akiknél meghalt az egyik szülő, különösen az anya, jóval alacsonyabb lesz a testmagasság felnőttkorban, mint azoké, akiknek mindkét szülője életben maradt. A nagyon kicsi gyermekek esetében ez persze magyarázható azzal, hogy amiatt van, mert az anyjuknak kellene táplálni őket, de mindez igaz volt azokra is, akik később veszítették el az édesanyjuk – ugyanis a veszteség miatt stresszessé váltak. Érdekes módon, bár az anya elvesztése a gyermekek alacsonyabb magasságával függött össze, az apa elvesztése nem – a különbség vélhetően a szülői gondoskodás nemi jellege miatt lehet.
Alacsonyabb a halálozási arány, de nem éri meg túl magasnak lenni
A felnőttek egészségi állapotának mérése szempontjából a magasság még ennél is összetettebb kérdés. Napjainkban az átlagmagasság feletti embereknél – különösen a férfiaknál – általában alacsonyabb a halálozási kockázat. A rendkívül magas (190 cm-nél magasabb) embereknél azonban valamivel nagyobb a halálozási kockázat, ugyanis náluk a rákos megbetegedésekkel összefüggő halálozás kockázata is nagyobb. A kutatók úgy gondolják, hogy mivel a magasabb emberek testében több sejt van, így több sejtosztódás is, ami egyben azt is jelenti, hogy a rák kialakulására több az esély. A magasabb emberek ráadásul több kalóriát is fogyasztanak, ami szintén szerepet játszhat ebben.
Ha a második világháború előtti populációkat vizsgáljuk, a megállapítások még összetettebbek: a magasabb emberek, a férfiak és nők egyaránt jóval fiatalabban haltak meg átlagban, még azok is, akiket ma kifejezetten alacsonynak tartanánk (például nők esetében a 160 cm magas emberek). Mindez vélhetően amiatt volt így, mert az alacsonyabb emberek kevesebb kalóriát igényelnek, mint magasabb társaik, így a két nagy háború időszaka alatt sokkal kevésbé voltak kitéve az élelemhiány okozta alultápláltságnak, mint az átlagnál magasabbra nőtt emberek.
A magasságra vonatkozó trend pedig meglehet, hogy forgandó, Hollandiában ugyanis a gyerekek mára már alacsonyabbak, mint a szüleik voltak ugyanennyi idősen, az azonban egyelőre nem világos, hogy mi okozta ezt.
(Borítókép: Alexander Spatari / Getty Images Hungary)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
