A Niagara-vízesés közelében egy rózsaszín harisnyanadrágba és sárga selyemből készült tunikába öltözött férfi jelent meg 1859 nyarán. A viselet, bár elsőre szokatlannak tűnhet, így festettek a 19. századi akrobaták ruhái.
Charles Blondin azt tervezte, hogy egy csaknem 340 méteres utat fog megtenni a vízesés felett kifeszített kötélen.
A mutatvány életveszélyes volt, a kötél meg csupán 8 cm vastag. A nézők ámulattal figyelték a produkciót, amit addig ember nem hajtott végre, és miután a kötéltáncos biztonsággal szilárd talajt ért, a tömeg katartikus állapotban megragadta, és vállra véve diadalmasan ünnepelte Blondint.
Megszokott mutatvány újragondolva
Az akrobata újra és újra próbára tette szerencséjét, és többször is megismételte az emberfeletti attrakciót. A nézők idegein táncolva ezeket mindig kiegészítette egy-egy, a produkciót hátráltató elemmel is. Volt, hogy kendővel takarta el a szemét és úgy ment végig a kötélen, de előfordult az is, hogy talicskát tolt maga előtt, illetve gólyalábakon egyensúlyozva tette meg a veszélyes körülmények között még hosszabbnak látszó távot.
Fotó: forrás: wikipedia – unknown photographer
A legbizarabb talán az volt, amikor félúton megállva – mintha csak egy átlagos reggel lenne – nekiállt omletett sütni a magasban.
De attól sem hátrált meg, hogy mutatványa közben embert vigyen a hátán. Ezt a nemes feladatot általában a menedzsere vállalta. 1860-ban a walesi herceg is szemtanúja lehetett a példátlan produkciónak.
Blondin, meglátva a neves vendégben rejlő lehetőséget felajánlotta a későbbi VII. Eduárd angol királynak, hogy őt is átviszi a hátán egyik attrakciója során.
Vágya azonban nem teljesülhetett, a herceg nem vállalta a kockázatot.
Blondin hihetetlenül nagy népszerűségnek örvendett, a világ számos pontján fellépett, köztük Angliában is, a Kristálypalotában. Talán itt mutatta be egyik legkockázatosabb műsorszámát, mikor is öt éves kislányát sem féltve, talicskába ültetve tolta át a gyermeket egyik pontból a másikba, a kötélen egyensúlyozva.
Kritikus szemmel az ég felé
Míg a nézők izgalommal várták az újabb és újabb légi akrobatikát, voltak, akik kritikával illették ezeket a teljesítményeket. A kor neves írója, Charles Dickens nem rajongott Blondinért, véleménye szerint fél London csak azért figyeli a kötéltáncost, mert szörnyű, végzetes balesetre vágynak. A New York Times sem hagyta szó nélkül munkásságát, és meggondolatlan embernek titulálta a férfit.
