1. Az Új Népfront egyedül alakít kormányt, a szélsőbal hatalomra kerül
A szélsőbaloldali marxista, Mélenchon vezette Új Népfront (NFP) 184 (egyes számítások szerint 182) képviselőt szerzett, megelőzve Macron elnöki táborát (166 képviselő), valamint a Nemzeti Tömörülés (RN) 143 képviselőjét.
Fotó: AFP
Ez a 184 képviselő nem elég az abszolút többséghez (ahhoz 289 képviselőre lenne szükség), de elég ahhoz, hogy a miniszterelnöki tisztséget, köztársasági elnök felkérést követően, elvigye. Az NFP -t alkotó négy nagyobb párt (Engedetlen Franciaország; Szocialista párt; Ökológusok; Francia Kommunista párt) ígéretet tett arra, hogy a hét végéig megmondja a miniszterelnök nevét. Ám azzal, hogy a szélsőbaloldali erők egyedül vágnak bele a kormányzásba, azt kockáztatják, hogy nagyon gyorsan bizalmatlansági indítvánnyal találhatják szembe magukat, amivel a kormány gyorsan meg is bukhat.
Egy kisebbségi baloldali kormány még a mintegy tíz „Egyéb baloldal” pártformáció képviselőinek támogatásával sem alakíthatna ki stabil kormányzást, a kormánybukás állandó veszélye közben működhetnének csak.
2. A baloldal és a macronisták összefogása, az antiszemita Mélenchon-féle „Engedetlen Franciaország” (LFI) nélkül.
Miután Macron tábora 166 képviselőjével a második legnagyobb politikai erő az ülésteremben, az egyesült baloldal, az Új Népfront sem tudná megkerülni őket az abszolút többség biztosítása érdekében. Ez a forgatókönyv azonban valószínűtlennek tűnik: Macron képviselői (legalábbis a nyilatkozatok szintjén) nem akarnak összefogni Mélenchonnal, míg Mélenchon nem akar Macron pártjával együtt kormányozni.
Fotó: Hans Lucas via AFP / Hans Lucas via AFP/Xose Bouzas / Hans Lucas
A megoldás erre az lehet, hogy a baloldal többi része ejtené Mélenchon pártját, és akkor egy törékeny koalíció jöhetne létre, de meglenne a 289 képviselőjük.
Miután François Holland, minden idők legsikertelenebb szocialista köztársasági elnöke saját választókerületét megnyerve újra nemzetgyűlési képviselő lett, bár ezt az érintett kizárja és nem is reális, de teljesen mégsem zárható ki, hogy a Szocialista párt François Holland-t nevezi miniszterelnöknek. Ez biztosítaná a baloldali elit tovább élését és az a furcsa helyzet állna elő, hogy Macron, az egykori beosztott lenne Holland főnöke. (2014-16 között Macron szocialista gazdasági miniszter volt, Holland volt a köztársasági elnök. )
