Az olimpia nemzeteket átfogó és – elvileg – politikamentes eszméje szépen hangzó lózunggá silányult, s aligha lepőnek majd meg a látogatók azon, hogy a játékok idején a francia főváros utcáin valószínűleg legalább annyi – ha nem több – rendőr lesz, mint sportért rajongó látogató. Az 1972-es müncheni játékok idején – miután a Fekete Szeptember palesztin szervezet akciója nyomán az izraeli delegáció 11 tagja életét veszítette – az ötkarikás játékok elveszítették ártatlanságukat.
Az olimpia megzavarása ugyanis kitűnő alkalmat biztosít a feltűnést kereső csoportoknak, legyenek azok a jobboldal megerősödésétől tartó elkötelezett baloldaliak, a környezetvédelmet fügefalevélként maguk elé tartó aktivisták vagy éppen balhét kereső anarchisták.
Ha egy választási eredmény kihirdetése nyomán a győztes hívei káosz megteremtésével ünnepelnek, mit várhatunk a különböző szélsőséges üzeneteket közvetíteni szándékozó elmebajosoktól? Szerte Franciaországban és különösen Párizsban az ünneplők – vagy tiltakozók? – összecsaptak a rohamrendőrökkel, autókat, kerékpárokat gyújtottak fel, és az üzletek, boltok kirakatai bánták a nagy, baloldali, népi összefogás sikerét. Alig három héttel a párizsi olimpiai játékok rajtja előtt.
A derék francia rendőrök mostanában talán azért imádkoznak, nehogy véletlenül a labdarúgó Európa-bajnokság döntőjébe kerüljenek Mbappéék, mert – akár győznek, akár veszítenek a fináléban – jaj lesz a francia nagyvárosoknak.
2018-ban is sajátos módon, kirakatok betörésével és autók felgyújtásával ünnepelték a szurkolók Marseille-től Dunkerque-ig a válogatott vb-győzelmét.
Mi lesz, ha néhány hét múlva, az ötkarikás játékokon elért francia olimpiai sikerektől lesz hangos a nagyvilág? Veszélyes örömtüzeket okoz az olimpiai láng?
