Huszáros lépéssel indította a magyar európai uniós elnökséget Orbán Viktor magyar miniszterelnök. Ellátogatott Kijevbe Volodimir Zelenszkij ukrán elnökhöz és javaslatot tett a béke megteremtésére egy azonnali tűzszünet megfontolásra ajánlásával. Bár az ukránok – majd később az oroszok is – a felvetését elutasították, ezzel együtt az utazás gesztus értékét nyugtázták. A vizit tovább enyhíti a feszültségekkel terhes magyar-ukrán viszonyt, javíthat a kárpátaljai magyarok helyzetén, és jó pont Magyarországnak, hiszen nemzetközileg is értelmezhető ajánlattal igyekszik elősegíteni az Európát is súlyosan nyomasztó orosz-ukrán háború lezárását. Izgalmas kezdése ez a magyar EU elnökségnek is, hiszen tompítja azt az évek óta megfogalmazódó vádat, hogy hazánk nem vállal kellő mértékű szolidaritást az oroszok által megtámadott Ukrajnával, és azt is, hogy kiszolgálói vagyunk a gátlástalan putyini atomhatalom érdekeinek. (Személy szerint is örülök a látogatás megtörténtének, hiszen többször sürgettem ezt a nyilvánosság előtt – legutóbb éppen a vizit előtt két nappal –, mert több évtizedes tapasztalatból tudom, hogy a gesztusok nemcsak a magánéletben, hanem a politikában is komoly jelentőséggel bírnak.) A kijevi úttal azt is megüzente a magyar miniszterelnök, hogy nem egy karakter nélküli, a bürokratikus ügyvitelre koncentráló magyar elnökséggel kell számolni a világpolitika színpadán. Ambíciói jelenleg a nemzetközi politikára összpontosulnak (azt persze itthon mi már hosszú évek óta tudjuk, hogy a hazai belpolitikai viszonyoknál sokkal jobban érdeklik a nemzetközi események).
Ennek a lépésnek egyenes folytatásaként pénteken Moszkvába utazott a kormány első embere, saját elmondása szerint álláspontot felmérni, kérdéseket feltenni a háborúban álló másik félnek. Ez a vizit viszont általános felháborodást okozott a szövetségeseink között: az Unió vezetői, a NATO főtitkára és az USA külügyminisztériuma is aggodalmát fejezte ki, illetve kritikát fogalmazott meg az Ukrajnát megtámadó Vlagyimir Putyinnal történt találkozó kapcsán. Véleményem szerint a magyar miniszterelnökként oda utazik Orbán Viktor, ahová jónak látja, az EU soros elnökeként azonban nem teheti ezt meg. A magyar kabinet vezetője is érezte a problémát, ezért igyekezett tisztázni, hogy nem az Európai Unió nevében tárgyal (viszont a saját munkatársai az EU elnökség logója alatt számoltak be az útról). Remélhetőleg gyorsan sikerül majd elrendezni a kialakult hatásköri zavart, viszont
az intenzív felháborodás rávilágít arra, hogy rendkívüli mértékben megromlottak Magyarország kapcsolatai a szövetségeseinkkel.
Már egy ideje tapasztaljuk, hogy abba a pozícióba kerültünk, ahol ha van sapka rajtunk, akkor az a baj, ha nincs sapka rajtunk, akkor meg az. Egyébként nem érdemes a kormánypárti szavazóknak becsapni magukat azzal, hogy ennek a nyomasztó helyzetnek a kialakulásáért csak a „szörnyű” európai, amerikai, NATO stb. vezetők a felelősek. E számunkra káros és hátrányos helyzet létrejöttében a magyar kormány is alaposan érintett. Így aztán most előállt az a szituáció, hogy a magyar kabinet feje látványos akcióval olyan erőfeszítéseket tesz, amelyek értékesek és fontosak lehetnek a kontinens és a világ számára, de végül mégsem ennek a reális megítélése a domináns, hanem a partnereink szemében sikerül egy újabb rossz pontot összegyűjteni.
A brüsszeli vezetők bosszantása most már futószalagon érkezik Magyarországról: nem elég, hogy az uniós elnökségünk jelmondata Donald Trump elnöki kampányának átirata –Make Europe great again! –, hanem hazánk miniszterelnöke aktív létrehozója az új, fundamentalista jobboldali európai parlamenti csoportnak, melynek alapítói a Fideszen kívül az egykori liberális Andrej Babis pártja Csehországból és a szélsőjobbról indult osztrák Szabadságpárt. Néhány nap elteltével sikerült elérni a frakcióalakításhoz szükséges hét ország részvételét, hiszen a portugál Chega, a spanyol Vox, a holland választási győztes Szabadságpárt és a dán Néppárt már jelezte szándékát a munkába bekapcsolódásra. Az új Patrióta frakció – különösen akkor, ha a francia választások nyertese, a Marine Le Pen féle Nemzeti Tömörülés is csatlakozik – hatással lehet az európai politikára. Arra az uniós közgondolkodásra, ahol szemben a magyar kormány várakozásaival, nem történt jobboldali áttörés, csak enyhe hangsúlyeltolódásra lehet számítani. A most kezdődő öt éves európai politikai ciklust azonban befolyásolhatja ez az ellenzéki csoport, amely Giorgia Meloni konzervatívjaival együttműködve teljesen új kihívások elé állíthatja a brüsszeli politikai elitet. Kérdés viszont, hogy hazánknak hasznára válik-e mindaz, ami történik.
Magyarország már hosszabb ideje konfliktusban áll az Európai Unióval. Helyzetünk politikailag és gazdaságilag is 2020-21-ben fordult különösen negatív irányba. A koronavírus-járvány gazdaságilag, Angela Merkel német kancellár távozása pedig politikailag jelentett mélyütést az országnak. Merkel hivatali ideje alatt mindig széles körű kompromisszumra törekedett, amelybe Orbán Viktort is beleértette. Leköszönése után a Fidesznek távoznia kellett az uniót irányító Néppártból, így innentől kezdve az öltözőből nézte végig az európai folyamatokat, elveszítve minden befolyásolási képességét. Az erős támogató nélkül maradt Magyarország különutas politikája – migráció, genderkérdés, Trump-barátság stb. – szálkát jelentett az uniós vezetők szemében. Az orosz-ukrán háború kitörése következtében pedig kifejezetten súlyossá vált a helyzetünk. Az orosz agresszió eredményeként fellépő energiakrízis újabb csapást jelentett a magyar gazdaságnak, és a nemzetközi jogot felrúgó,
hódító politikát folytató Putyin vezette nagyhatalommal baráti viszonyt fenntartó Magyarország e kapcsolat miatt elvesztette utolsó támogatóját is, Lengyelországot.
Hazánknak nagy szüksége lett volna azokra a pénzekre, amelyek az EU-ból érkezve segítették volna a válságból kilábalásunkat, de ezek folyósításának feltételei ügyében képtelen volt eredményes megállapodást kötni a kormány. A 2022-es választás előtt a kabinet ráadásul szórta a pénzt, így hatalmasra duzzadt a költségvetési hiány, újra nőtt az adósságállományunk. Többek közt ennek eredményeként kerültünk a válság által legjobban megrendített uniós ország dicstelen szerepébe, hiszen a hazai gazdaság recesszióba zuhant, rekord méretű infláció rontott ránk, elfogyott a hazai vásárlóerő, nagyot estek a reálbérek. Hiába ígérte először 2023 végére, aztán 2024 elejére az Orbán-kormány a krízisből történő kilábalást, a friss adatok tükrében megállapíthatjuk, hogy ez máig sem történt meg. Ebben az évben ugyan már várható enyhe növekedés, de jelentősen el fog maradni a tervezettől. (Külön elemzést érdemelne az az egyre feltűnőbb tény, hogy hazánk, ahol gyakran szoktunk hivatkozni arra, hogy értéket jelent a politikai stabilitás, a kormányválságok hiánya, miért teljesít ilyen rosszul a régiós összehasonlításban.
Ahogy már többször is hivatkoztam rá, a rendszerváltástól kezdődően az uniós csatlakozásig a szovjetek által egykor megszállt országok közt vezető pozícióval rendelkeztünk, ma pedig a sereghajtók közé szorultunk. Azok az országok fejlődtek látványosan, hagytak le minket, ahol a különböző politikai oldalak megállapodtak, hogy a piac szabályait tiszteletben tartják – Lengyelország, Észtország, Litvánia. Azok pedig öles léptekkel hoznak be minket, ahol az állandó kormányválságok miatt nincs a politikának ereje beavatkozni a piac működésébe kellő mélységben – Románia, Bulgária. Tehát úgy néz ki, hogy az állam túlzott beavatkozása a piaci viszonyokba hazánknak versenyhátrányt jelent.) A teljes képhez sajnos hozzátartozik, hogy közben megromlott a viszonyunk a NATO-val is, hiszen éveken keresztül érdemi indok nélkül akadályoztuk a finnek és a svédek csatlakozását.
Nem maradt más tehát a magyar miniszterelnöknek, mint a már említett huszáros roham előre. Az uniós választások után nyilvánvalóvá vált, hogy nem változik a jövőben a brüsszeli vezetés, tehát az elmérgesedett konfliktusok feloldására, a minket illető pénzek felszabadítására csak jelentős kompromisszumok árán lenne lehetőség, ami a magyar kormány első emberének nem vállalható. Ezért úgy gondolta, hogy most jó alaposan meg kell rázni a politikai kaleidoszkópot, hátha utána kirajzolódik egy számára kedvező kép. Ezt láttuk tehát az elmúlt hetekben és szerintem az elkövetkezendő hónapokban is hasonlóknak leszünk a tanúi, hiszen ezek után nem maradt más lehetősége a talpon maradásra. Mivel a törvényesen és demokratikusan megválasztott kormányról beszélünk, így Magyarországnak az lenne a jó, ha ebben a kockázatos „kitörésben” végre eredményes lenne, szert tennénk használható szövetségesekre, és megkapnánk a hiányzó uniós pénzeket.
Hasznos lenne ez azért is, mert a hazánk kormányfője által másodlagosnak kezelt belpolitikában is egyre több a bizonytalanság. A Fidesz ugyan megnyerte a választásokat, de eredménye elmaradt a korábbi sikereitől. A négy éve tartó gazdasági válság következményeként megjelent a Tisza párt, amely egy fekete lyuk, szinte semmit sem lehet tudni róla. A múlt hét végén hirdettek programot, de nem lettünk okosabbak ettől, mert javarészt az eddig ismert kijelentések hangzottak el tőlük. Most már több hónappal a színrelépés után lassan érdemes lenne elkezdeni valami használhatót mondani az ivókutak, a nyilvános mosdók és a dobozos kávézás helyszínének problémáján kívül. Az viszont politikailag értékelhető kijelentésnek számított, hogy nem hajlandóak támogatni a fővárosban Karácsony Gergelyt, aki szerintük az „óbaloldal” része. Logikus ez a lépés a részükről, viszont mostantól akkor elkezd csengetni az a bizonyos villamos, hiszen a főpolgármester korábban bejelentette – ugyancsak tanúságot téve a kompromisszumképtelenségről –, hogy a Fidesszel még ügyek mentén sem hajlandó együttműködni. Tehát a Tisza vele nem akar, ő pedig a Fidesszel nem hajlandó kooperálni. Innentől kezdve nincs fővárosi költségvetés, csődgondnokot kell kinevezni Budapest élére. A baloldal mindezek közben összeomlott, a kis pártok eltűnőben vannak, egyedül a Demokratikus Koalíció tudott nagy veszteségekkel megmaradni.
Növekszik itthon a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság.
A békét akarja elősegíteni Európában a magyar miniszterelnök. Legyen ebben sikeres, de közben ne felejtsen el békét kötni a szövetségeseivel és a magyar társadalommal sem! Hazánknak akkor válna javára mindaz, amit most elérni szeretne, ha végre a látványos roham mellett a nagyvonalú és pragmatikus együttműködés is szerepelne az eszköztárában. Szükségünk lenne már rá nagyon, mert ez alapozná meg végre a sikerességünket.
A szerző a Közép-európai Rendszerváltást Kutató Intézet vezetője, jogász, liberális politikus, volt miniszter.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin Moszkvában Oroszországban 2024. július 5-én. Fotó: Evgenia Novozhenina / Reuters)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
