masszív kommentháborúba kezdtek a DK politikusai

by admin



„Elhiszem, hogy a hétvégi ötkeres ámokfutása után a sokadik messiásban kell csalódnotok, főleg két évvel a vásárhelyi lotyaszájú után, de azért hogy még ezt is a mi nyakunkba akarjátok varrni, az inkább kínos, mint vicces.”

„14 órakor kikerült egy 43 perces videó. Ti már 14.16-kor levontátok a következtetést. És szerintetek miattunk tart itt ez az ország. Gratulálok! :D”

„Mérő Verának addig fontos a nők jogainak védelme, amíg nem Varga Judit jogairól van szó, akit bántalmaztak, titokban felvettek vele egy beszélgetést és megzsaroltak. De Mérő Verának MP dolgai tetszenek, így neki ez belefér.”

Ilyen üzenetek, kommentek tömkelegét posztolták DK-s politikusok a Facebookra szerda délután óta. De mi történt, mi ez az új irány, és miért van erre szüksége a Demokratikus Koalíciónak?

Gyurcsány Ferenc, a választáson megrendítő vereséget szenvedett DK vezetője két héttel a választás után bejelentette, hogy nem mond le a párt éléről, a teljes elnökség marad és folytatják a munkát, mert úgy gondolják, hogy ez „a mostani a DK legerősebb felállása, legjobb csapata”. Alig pár órával ezután az Indexnek adott videós interjúban azt mondta, szembe akarnak menni a Fidesz által régóta épített gyurcsányozással, aminek olyan erős a médiája, hogy be kell látniuk: nem tudnak mit kezdeni vele. Gyurcsány szerint tíz éven át bíztak benne, hogy a politikai teljesítményük majd felülírja a propagandát, de most új jelszó van:

„akkor játsszuk le”.

Hogy ez mit jelent pontosan, arra az interjúban nem válaszolt több kérdés után sem, de ekkorra már világos volt, hogy a DK kommunikációja meg fog változni: megszüntették a 2022 őszén létrehozott árnyékkormányt, és elhallgatott az alig pár hónapja elindított, Megafon-szerű közösségi médiás influenszerekkel a DK üzeneteit közvetítő Hétköznapi hősök is.

Az azóta eltelt két napban körvonalazódni látszik, mi az új stratégia: a DK Gyurcsány/Dobrev szint utáni, ismertebb politikusai óriási elánnal vetették bele magukat a facebookos kommentelésbe, és szokatlanul keményen szállnak bele a politikai ellenfeleikbe, a sajtóba, mindenféle közszereplőkbe, vagy akár csak random más kommentelőkbe.

Elsőre elég értelmetlennek tűnhet, hogy miért vedlenek át kommentelővé a politikusok, ha egyszer vannak saját közösségi oldalaik, adott esetben százezres, vagy akár még nagyobb követőtáborral. Erre egyszerű a magyarázat: a Facebook – ami, Tiktok ide, Instagram oda, még mindig a legfontosabb közösségi médiás felület a politikusok számára – az utóbbi pár évben eléggé visszafogta a politikusok, és úgy általában a politikai jellegű tartalmak elérését. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy egyrészt lejjebb tekerték azt, hogy egy-egy új posztot a követők mekkora hányadának a hírfolyamába válogatnak be, másrészt feljebb emelték a lécet, hogy egy-egy posztnak mennyire kell népszerűnek lennie ahhoz, hogy virálisnak lássa az algoritmus, és elkezdje boldog-boldogtalan elé odaszórni. Ennek több következménye is van:

  • A kevésbé, vagy közepesen népszerű politikusok hangja elhalkul, még a saját követőikhez is alig-alig jut el.
  • Emiatt egyre erősebben rászorulnak a politikusok arra, hogy az üzeneteiket fizetett posztokban terjesszék.
  • De egy-egy népszerű, virális témára ráakaszkodva is nagyot lehet nyerni, az átlagos eléréshez képest sokszoros közönséghez eljutva (ezért vannak annyira rápörögve a politikusok a sportsikerekre, a celebekkel fotózkodásra, vagy a gyerekeik mutogatására).
  • Aki önmagától képes áttörni az algoritmus üvegplafonját, mert körülötte forog a közbeszéd, és érdekli az embereket, az aránytalanul nagy figyelmet kap a Facebooktól (a magyar politikai mezőnyben ezt mostanában Magyar Péter és Orbán Viktor tudja csak stabilan hozni, bár utóbbinál azért néha rezeg a léc pénzes rásegítés nélkül).

Ebből pedig az a bizarr helyzet adódik, hogy ha egy politikus a hazai pálya (vagyis a saját oldalára posztolás) helyett elmegy más oldalak népszerű, jól pörgő bejegyzései alá kommentelni, azzal sokkal nagyobb elérést kap az üzenete. Bónusz, hogy ilyenkor olyan közönséghez is eljut, akikhez amúgy nem igazán, a saját szimpatizánsai számára pedig még külön rokonszenvessé teszi, hogy az idegen pályára „oda mert menni és jól megmondani a magáét”. A DK kommentelő-politikus kommandója most jellemzően olyan figurákból áll, akik ismert nevek, de az előbb említett okok miatt a saját elérésüket nagyon visszafogta a Facebook. Viszont azok a posztok, ahová kommentelnek – jellemzően hírportálok, más politikusok, közéleti szereplők bejegyzései – mégis nagyobb közönséghez juttatják el a mondanivalójukat.

A politikusok kommentelőként való működése persze nem új dolog, a 2022-es választási kampányban már boncolgattuk egy nagyobb cikkben a jelenséget, még a politikusi tartalmak nagy facebookos visszafogása előtt. De a közelmúltból is vannak látványos példák erre, Magyar Péter például részben azzal alapozta meg az online népszerűségét, hogy szinte minden vele foglalkozó újságcikk, vagy politikusi poszt alatt megjelent kommentben, és jól beszólt az illetőnek. Vagy említhetjük Márki-Zay Pétert, aki az EP-listavezetői köztévés vita óta rendszeresen megjelenik Orbán Viktor posztjai alatt, és csak annyit ír, „Csád”, a többi kommentelő pedig vagy remekül szórakozik, vagy halálra idegesíti magát ezen. De régóta űzik már a kommentben trollkodást a Megafon influenszerei is.

Hogy konkrétan mik szerepelnek a kommentelő harcossá vált DK-s politikusok hozzászólásaiban, valójában nem is annyira érdekes, a lényeg a hangnem. A DK úgy indult neki a választási kampánynak, hogy az ellenzék vezető ereje lesz, és 2024 második felére annyi dolga marad csak, hogy felporszívózza a megsemmisült kispártok maradék képviselőit, polgármestereit, és persze a szavazóit. Ehelyett ők lettek az EP-választás legnagyobb vesztesei, és kerültek a padlóra, 8 százalékos eredménnyel – azok után, hogy még áprilisban is voltak bő 20 százalékos DK-t mérő kutatások. Ebben a helyzetben erőt kell mutatni, vagy legalább életjeleket.

Ebből pedig egyenesen következik az a viselkedés, amit most a kommentekben Vadai Ágnestől Barkóczi Balázsig, Arató Gergelytől Kálmán Olgn át Varju Lászlóig az összes ismertebb DK-s figura bemutat (kivéve Gyurcsányt és Dobrevet, akiket valószínűleg próbál ez a kommunikációs stratégia a napi sárdobáláson felülemelkedő szerepbe emelni). A DK-kommandó most páros lábbal száll bele mindenkibe, legyen az a Fidesz, az ellenzék, a sajtó, Magyar Péter, más kommentelők, Jimbo, Barbrady őrmester, vagy a Denveri Musztángok bajnokcsapata. Ezt lehet hogy néha olvasni is kínos, vagy akár vicces, de legalább igyekszik mutatni valamit, több-kevesebb sikerrel: azt hogy nem fekszünk a padlón, mint a kiütött bokszoló, hanem megráztuk magunkat, felálltunk, és készek vagyunk a következő menetben még nagyobbat visszaütni. Működik vagy sem, lássuk be, ez még mindig több, mint amit az óellenzék hasonló helyzetbe került pártjai felmutatnak.

A tematikában valamennyire új elem a független sajtó gyalázása. Ez a Fidesztől már régóta megszokott, Magyar Péter is rendszeresen kóstolgatja az újságírókat, ha épp olyat írnak, ami nem tetszik neki, de most a DK ebben új szintre lépett. Maga Gyurcsány jelentette ki, hogy valójában a független sajtó felelőssége is az Orbán-rendszer kiépülése. Gyurcsány úgy fogalmazott, „a demokratikus sajtó erkölcsi felelősségét árulják el”, mert úgy kérik számon az ellenzéket, mintha demokratikus rendszer lenne, és „a magát függetlennek tekintő sajtó középre helyezkedik az önkény és a demokrácia között”.

A facebookos kommentek hatásosságát elvileg a rájuk érkező reakciók elég jól megmutatják – és ha ezt tekintjük mércének, a kommentelésre építő DK-s stratégia egyelőre nem tűnik túl sikeresnek, a többi kommentelő általában eléggé elküldi őket melegebb éghajlatra, és jellemzően több röhögő emojit kapnak, mint egyetértő lájkot. De ebben a helyzetben nem feltétlenül ezt kell nézni, hanem inkább azt, hogy mennyi emberhez jutnak el, és késztetik őket bármilyen reakcióra.

Hogy hosszú távon lehet-e bármit építeni a kommentelődiplomáciára, az jó kérdés, de valószínűleg ennyire nem is gondolkodnak most előre a DK-nál. Most a terv és a cél, hogy a harcos kommentekkel erőt mutassanak, egyben tartsák a megmaradt követőtábort, a többieknek meg azt mutassák, hogy nincs még vége ennek a meccsnek – és közben valahogy kitalálják, hogyan húzzák vissza a Tiszától vagy a teljes kiábrándultságból a szavazóikat.



Source link

You may also like

Leave a Comment