A horvát-olasz meccs első félidejében déli szomszédunk mindössze 0,03-as xG-t tudott összehozni. A második játékrészben aztán Frattesi kezezését (gesztikulációját?) követően megítélt büntetőt Luka Modric még ugyan kihagyta (Donnarumma nagy bravúrral védett), de nem sokkal később a horvátok kapitánya megszerezte a vezetést csapatának. Az olasz válogatottba csereként beálló Zaccagni a végén egy gyönyörű tekeréssel egyenlített, ezzel megszerezve a címvédőnek a csoport második helyét.
Amellett, hogy a magyar válogatott továbbjutási esélyének növekedése miatt örültünk az eredménynek, megbeszéltük, hogy mi határozta meg a meccs képét, felemlegettünk hiányosságokat az olasz válogatottal kapcsolatban, felvetettük azt, hogy mennyire határozza meg egy válogatott játékát az, ha az adott országban hagyományosan a válogatott játékosait adó klubok válságban vannak, és az Eb-k történetének legidősebb gólszerzőjévé váló Modric mellett beszéltünk arról is, hogy mennyire forgatta ez a horvát generáció az utóbbi időben a mákdarálót.
A horvát-olasz döntetlen azt jelenti, hogy egyes modellek szerint a magyar válogatott továbbjutásának valószínűsége 86,5%-ra emelkedett. Ennek kapcsán beszéltünk arról, hogy mi kellett eddig és mi kell még ahhoz, hogy saját teljesítményünktől függetlenül a legjobb 16-ba tudjunk jutni, beszéltünk arról, hogy egy-két ember hozzáállása mekkora változást tud előidézni, és
A spanyol válogatott szövetségi kapitánya Luis de la Fuente tíz helyen változtatott a spanyol kezdőcsapaton az albánok ellen. A kapott gól nélkül továbbjutó spanyolok kapcsán megbeszéltük, hogy vajon voltak-e ennyire jó szélsőik valaha, mint most, változhatott-e De la Fuente megítélése az eredmények és a mutatott játék hatására a torna előtti vélekedésekhez képest, valamint azt is, hogy miért nem valószínű, hogy Dani Olmo maximálisan ki tudja majd hozni magából a benne rejlő potenciált.
