A csapat Kína szerte friss mintákat gyűjtött 16 Lampyridae fajtól, diverz helyszínekről, és két rokon fajét, melyeket aztán analizáltak a korábban létezők kollekciókkal és genetikai adatokkal együtt. Összesen 41 fajtól állítottak össze genetikai adatokat. Minden példánynál keresték a lucibufaginokat folyékony kromatográfia-tömegspektrometriával.
Fotó: Chengqi Zhu / phys.org
A lucibufaginokat a szentjánosbogarak egy alcsaládjánál találtak, míg a biolumineszcencia megtalálható szerte a teljes családban, ami erősen azt sugallja, hogy a toxin a biolumineszcencia kialakulása után fejlődött. Miért kezdtek a szentjánosbogarak először ragyogni?
Fotó: Chengqi Zhu / phys.org
Azt már korábban kimutatták, hogy a szentjánosbogár biolumineszcencia szubsztrátja, a luciferin antioxidáns. Yin Zheng és kollégái azt találták, hogy a szentjánosbogár ősei akkor fejlődtek és lettek változatossá, azalatt a történelmi periódus alatt, amikor a légköri oxigén szintek folyamatosan emelkedtek egy történelmi alacsony szintről a Toarci Óceáni Oxigénhiányban Szenvedő Eseményt követően.
Úgy vélik, hogy a világító ezerlábúak a biolumineszcenciát kezdetben azért fejlesztették ki, hogy megbirkózzanak az oxidatív stresszel a forró, száraz környezetekben és talán a szentjánosbogarak hasonló utat követtek.
(Forrás: https://phys.org/)
