Nem azért alkotok, hogy aztán egy gép leváltson engem

by admin


„Az ötleteket együtt innovációvá alakítjuk” – hirdeti a Meta mesterséges intelligenciája (MI), a Meta AI oldalán. Ez a valóságban azonban azt jelenti, hogy Mark Zuckerberg gigacége ráereszti a saját MI-jét a platformra, ami így a felhasználók által posztolt tartalmakból tanul, ezekből fejleszti magát.

Európában az unió szabályozásai miatt ez egyelőre nem lehetséges, többek között azért, mert a Facebook alig tájékoztatja a felhasználókat a várható történésekről, más helyeken viszont még menekülési útvonalat sem kínál. Sokmillió Instagramot használó művész, köztük dizájnerek, grafikusok, tetoválóművészek és fotósok ebből köszönik, nem kérnek, így az Instagramnak már egy művészközpontú alternatívája is létrejött.

InstAIgram

Az elmúlt években egyre jobban teret hódító MI és a művészi világ összetűzései nem új keletű problémák. Ahogy arról korábban mi is írtunk, az egyre szélesebb körben elérhető, egyre jobb MI-vel működő szöveg- és képgenerátorok több szempontból kétélű fegyvernek bizonyulnak.

Egy technológiai csoda, és sokaknak nagy kényelem, hogy bizonyos weboldalak vagy alkalmazások a semmiből tudnak meglepően hiteles szöveget, képet, sőt, újabban akár zenét is generálni. A kritikusok viszont a művészet és az emberi kreativitás halálát látják bennük, hiszen kiváltanak valami olyat, amire eddig meggyőzően tényleg csak az ember volt képes: az alkotás folyamatát. Az ilyen módszerekkel kreált tartalmak jogi háttere pedig még tisztázatlan, ráadásul kiválóan alkalmasak félrevezetésre vagy álhírterjesztésre is, szóval etikai szempontból sem túl szerencsés ezek használata.

Bölecz Lilla, a néhány éve nagy port kavaró Meseország Mindenkié című mesekönyvet is illusztráló rajzoló szerint a generatív MI-vel előállított tartalom egész egyszerűen „nem művészet: olyan, mintha kaját rendelnél egy gyorsétteremből, aztán kikiáltanád magad mesterszakácsnak. Az egyik legemberibb dolog az alkotás, amivel a mai világban csak a legszerencsésebbek foglalkozhatnak munka szinten is. Rengetegen erre tettük fel az életünket, évtizedekig tartó tanulással és gyakorlással, és mostantól az lenne a feladatunk, hogy retusáljuk, amit egy robot kiköp? Ráadásul ez is csak addig fog kelleni, amíg kiküszöbölik az MI jelenlegi hibáit.”

A helyzet pedig egyre csak romlik azoknak, akik Böleczhez hasonlóan nem kérnek a mesterséges intelligenciából, sőt, adott esetben a megélhetésüket féltik tőle. Az MI már nem csak az önvezető autókban van jelen, de saját gombja van a Microsoft legújabb termékein, műsort vezet a tévében, rövidesen pedig a Meta különböző alkalmazásaiban, tehát a Facebookon, a Messengerben, az Instagramon és a WhatsAppon is találkozhatunk vele.

Ez utóbbi önmagában nem lenne akkora gond, kit érdekel, hogy lesz egy új gomb ezekben az alkalmazásokban, ami segíthet például randihelyszínt választani, vagy képből GIF-et generálni (mert, hogy egyelőre ilyen kaliberű feladatokról van szó).

Sokkal nagyobb problémának tűnik, hogy a Meta tervei szerint a felhasználók tartalmain tanítja az MI-jét. A Meta AI a saját alkalmazásaira kikerülő nyilvános tartalmakból tanítaná azt a modellt, ami az asszisztenst működteti majd.

A cég adatvédelmi szabályzata úgy fogalmaz, hogy „nyilvánosan online hozzáférhető, illetve licencelt forrásokból származó adatokat használunk. Továbbá felhasználjuk a Meta termékeiben és szolgáltatásaiban megosztott adatokat. Ezek az adatok lehetnek bejegyzések, fényképek vagy képaláírások.” Fontos leszögezni azonban, hogy az üzeneteinkbe nem lát bele az MI, ugyanis a Meta azt írja, „az ismerősökkel és családtagokkal folytatott privát beszélgetések tartalmát nem használjuk fel az MI tanítására.”

Viszont még több adatot használhat rólunk a Meta akkor is, ha nincs is profilunk valamelyik platformjukon. A szabályzat szerint „ha szerepelünk egy olyan képen, amelyet a termékeinkben vagy a szolgáltatásainkban oszt meg az egyik felhasználónk, vagy ha valaki információt közöl rólunk olyan bejegyzésekben vagy képaláírásokban, amelyeket a termékeinkben és szolgáltatásainkban oszt meg”, akkor már használhatja tanításra a rólunk kikerülő adat. Tehát ha például kirakunk egy közös képet a nagyszüleinkkel, akiknek nincs Facebook-, vagy Instagram-profiljuk, akkor könnyen lehet, hogy a Meta AI felhasználja a róluk készült fotót arra, hogy idős emberek képét generálja.

Nem fér bele egy újabb kizsákmányolás

Az Instagram esete azért is egyedi, mert a platform remek felületet biztosít a legkülönfélébb művészeknek, vizuális alkotóknak, hogy megosszák alkotásaikat, sőt, ügyfeleket, vendégeket szerezzenek, vagy éppen a webshopjukra irányítsák az érdeklődőket.

Illusztrátorok, grafikusok, festők, tetoválók és mindenféle művészek milliói használják az Instagramot kvázi LinkedInként, azaz üzleti platformként,

a Meta most pedig az ő műveiket használná fel arra, hogy azt az MI-jét fejlessze, ami aztán jó eséllyel elveszi a munkájukat.

Bölecz is úgy látja, „a Metánál hab a tortán, hogy eleve a felhasználók bejegyzései szolgáltatják a tartalmat, és most még ezen felül is extra hasznot akarnak belőle húzni. Nem azért csinálom az illusztrációimat, hogy valaki ellopja, és betegye egy gépbe, ami aztán majd levált engem.”

Egy másik, Instagramon aktív művész, az Awkward Áron művésznéven dolgozó tetováló, Bence Áron arról mesél, „a munkám sajnos körülbelül 99 százalékban Instagram alapú, a legtöbb vendégem innen jön. A maradék 1 százalékot az ismerősök, ismerősök ismerősei teszik ki, de általában ők is Instagramon keresnek meg, ott látják a munkáimat.”

Az illusztrációit, rajzait szintén az Instagramon keresztül értékesítő Bölecz is azt meséli, „főleg külföldi könyvkiadók a megrendelőim, és a legtöbb art director is az Instagramon keres új illusztrátorokat. Nem is tudom, hol tartanék, ha nem létezne ez az app, aminek egyébként nagyon sokat köszönhetek szakmailag.”

Mindketten dolgoznak külföldön is, az Instagram pedig a kinti munkát is segíti. „A munkám része az is, hogy saját alkotásokat, printeket, egyedi, kézműves tárgyakat készítek. Ennek is az Instagramon tudom megtalálni a vásárlóit, mert a stílusom eléggé szubkulturális, és csak Magyarországon belül nem lenne túl nagy piaca” – meséli Bölecz.

Az új szabályozás értelemszerűen az ilyen művészeknek fáj a legjobban, hiszen nem csak erkölcsileg, de anyagilag sem fér bele, hogy ennyire kizsákmányolják őket. Az Európai Unió felhasználói azonban szerencsésebbnek bizonyultak a világ többi részén élőknél, hiszen itt az uniós szabályozások miatt a Metának lehetőséget kellett biztosítania arra, hogy azok a felhasználók, akik nem járulnak hozzá az adataik, tartalmaik használatához, erről nyilatkozatot tehessenek, így megtiltva a Metának, hogy az rájuk eressze az MI-jét.

Az unió azonban ennél is messzebbre ment, és teljesen megtorpedózta Zuckerbergék tervét a Meta közleménye szerint. Az ügyben eljáró Irish Data Protection Commission (Ír Adatvédelmi Bizottság, DPC) a teljes EU-ban és az Egyesült Királyságban is blokkolta a Meta adatgyűjtését, ami miatt a Meta az MI funkcióit sem fogja elindítani az érintett országokban. A Meta főszabályozójaként működő DPC közleményében azt írta, örülnek a döntésnek, hozzátéve, hogy „a DPC az uniós adatvédelmi hatóságokkal együttműködve továbbra is együtt dolgozik a Metával ebben a kérdésben.”

Az sem segítette a Metát az ügyben, hogy a felhasználókat úgy tájékoztatták a felhasználói feltételeket érintő változásokról, hogy az sokaknak fel sem tűnt. Az pedig pláne nem volt egyértelmű, hogy meg lehetett mondani a cégnek, hogy nem adják a tartalmaikat, sőt, hogy egyáltalán van választásuk.

Ha valaki mégis eljutott a bizonyos országokban a sima értesítések között megjelenő üzenet mögötti felületre, ahol jelezhette, hogy köszöni, nem kér a Meta AI-ból, akkor sem egy egyszerű igen-nem választás elé került, hanem egy űrlapot kellett kitölteni, amiben lehetősége volt tiltakozni, majd ezt a Meta külön elbírálta. Ilyenre egyébként nem csak Európában van lehetőség, de Bence például azt meséli, Amerikában élő felhasználóktól azt hallja, „az ő kérelmüket szimplán visszautasította a Meta.”

Forrás: Meta

Annak pedig még nehezebb dolga volt, aki nem ragadta meg ezt a lehetőséget ott és akkor, hiszen utólag szinte lehetetlen volt a beállításokból kibogarászni a megfelelő felületet. Bence szintén nem első kézből értesült a dologról, azt meséli, „akkor láttam, hogy amúgy indul az Instagramon is az adatgyűjtés, amikor egy animációval foglalkozó ismerősöm kirakott egy sztorit, amiben végigmennek azon, hogy lehet kérni a Metától, hogy ne használja fel a képeket MI-tréningre.”

Kis emberek vs nagy techcégek

Hiába tartja vissza azonban a Metát ideig-óráig az unió, döntéseikkel, üzletpolitikájukkal és az egész ügyet belengő bizonytalan légkörrel elérték, hogy művészek tömege kezdjen elvándorolni az Instagramról. Bölecz például hiába járt utána a lehetőségeinek. „Jelezhettem az applikációban, hogy nem járulok hozzá a képeim felhasználásához, és kaptam egy üzenetet, hogy elfogadják. Viszont nem tudom, hogy ez a gyakorlatban hogyan fog alakulni, vagy hogyan lesz követhető, hogy tényleg nem használják. Sajnos már egy ideje azt érzem, nem lehet megbízni ezekben a cégekben, monopolhelyzetben vannak, ezért változtathatnak akármit, mert nem tudjuk másra cserélni őket. Közben pedig egymás után röppennek fel a hírek, hogy más cégek is ezt csinálják.”

A hasonlóan kiábrándult, a nagy cégekben végképp csalódott alkotóknak nyújt alternatívát egy kínai származású fotós, Jingna Zhang új platformja, a Cara. Ez tulajdonképpen egy Instagram-klón, ami száz százalékban a művészekre koncentrál, online portfólióként szolgál számukra, ráadásul teljesen MI-mentes.

A Cara csapata kérdésünkre úgy írta le a felületet, mint „közösségi média és portfólió-platform művészek és művészetkedvelők számára. Kiszűrjük a generatív MI-képeket, hogy azok, akik hiteles alkotókat és műalkotásokat szeretnének találni, könnyen megtehessék. Bebizonyítottuk, hogy a mai világban óriási az igény a valódi emberi tartalomra, a felhasználók pedig megbecsülik a hiteles tartalmat, és elutasítják az etikátlan, generatív mesterséges intelligenciát.”

A Carát 2023 januárjában alapították, de nagyobb népszerűségre értelemszerűen az utóbbi hetekben, hónapokban tett szert. A fókusz természetesen a kezdetek óta azon van, hogy legyen egy olyan felület, ahol a felhasználók garantáltan MI-mentes tartalmat fogyaszthatnak. „Sokan úgy tekintenek a Carára, mint az Instagram, a Twitter, a Facebook vagy más platformok alternatívájára, de miután csatlakoznak, rájönnek, hogy a saját lábunkon állunk” – meséli az eredetileg mindössze 3, ma már 30 főből álló cég egyik tagja.

A Meta elleni tiltakozást rengeteg művésznél a Carára „költözés”, vagy legalábbis a regisztráció követte. „Nagy a hype a Cara körül, és egyébként biztos vagyok benne, hogy sok embernek megoldás lehet” – véli a platformról Bence, akinek szintén van már profilja az oldalon. A Cara azonban szintén nem fenékig tejfel, hiszen Bence is úgy véli, hogy „gyakorlatilag egy online portfólióhoz ad új teret”, így elsősorban főleg illusztrátoroknak, animátoroknak vagy fotósoknak lehet hasznos.

„Tetoválóként arra is szükség lenne, hogy a vendégkörünk – akik többnyire nem olyan nagy mértékben fogyasztanak képzőművészetet mint mi – szintén átvándoroljanak. Amihez az is kéne, hogy a barátaik is jöjjenek át. Sajnos erre nincs esély, mivel az összes social media platform a FOMO-ra épít” – mondja Bence, aki azt is hozzáteszi, „elméletben jól hangzik, jó is, de tetoválóknak sajnos addig nem fog bejönni, amíg az átlag fogyasztók nem pártolnak el teljesen az Instagramtól.”

Bölecz véleménye is hasonló, a Cara sikere szerinte egyrészt attól is függ, hogy „a tulajdonosai milyen döntéseket hoznak a későbbiekben az app működéséről”, és hogy végül kik és mennyien fogják használni.

„Jó dolog a többi művész képeit nézegetni, de ha a megrendelők nem lesznek ott, akkor nem egészen fogja ugyanazt a funkciót betölteni, mint az Instagram.

Azok, akik magánszemélyként néha vesznek alkotásokat, de nem művészek, szerintem nem fognak átmenni a Carára, ezért sokan még nem tehetjük meg azt, hogy végleg töröljük az Insta-oldalunkat.”

Azt ő is hozzáteszi, ha a Carát az emberek eredeti céljának megfelelően használjuk a jövőben, abból nagyon jó dolgok is kisülhetnek. „Ha van egy applikáció, ahol főleg művészek vannak, ott az art directoroknak is könnyebb dolga lenne, nem kell a rengeteg cicás videó és a többi, számukra irreleváns tartalom közül kiszűrni azt, ami érdekli őket” – véli az illusztrátor.

A Cara tehát bizonyos mértékben alternatívát nyújthat, de azt sem mindenkinek, az Instagram és a Meta egyéb alkalmazásainak hegemóniáját pedig jelenleg hatalmas kihívás megtörni.





Source link

You may also like

Leave a Comment