Nagy meglepetést okozott Joe Biden amerikai elnök május 31-én, amikor bejelentett egy új gázai tűzszüneti kezdeményezést. Ekkor már a tárgyalások Izrael és a Hamász között hetek óta mélyponton voltak és senki nem számított érdemi előrelépésre. A megállapodáshoz szükséges bizalom a két fél között nemhogy erősödött volna, de május végére mélypontra zuhant.
A bizalomvesztés elsődleges oka a konfliktusban kialakult érdekes helyzet volt, amelyben Izrael egyszerre folytatott tárgyalásokat a Hamásszal és fenyegetett folyamatosan a Gázai övezet utolsó nagyobb városának, Rafahnak a megtámadásával. Végül május elején a világ közvéleményét meglepve a Hamász bejelentette, hogy elfogadja Izrael fegyverszüneti ajánlatát, amit Gázában és a világ legtöbb pontján is kitörő örömmel fogadtak. Gyorsan kiderült ugyanakkor, hogy csak egy politikai játékról van szó: a Hamász komoly módosításokkal fogadta csak el a javaslatot, olyanokkal, amelyeket nem egyeztetett előre Izraellel.
Ezek után Izrael megindította az ugyan a vártnál korlátozottabb, de mégis a civil áldozatok magas számával és több mint egymillió civil áttelepítésével járó offenzívát Rafahban. Ebben a helyzetben nehéz volt látni bármi reményt, hogy a felek diplomáciai úton rendezzék a helyzetet, Biden mégis megpróbálkozott egy javaslattal. Az elmúlt két hétben ez a javaslat volt az asztalon, és erről folytatnak a mai napig intenzív egyeztetést a felek.
A legújabb egyezmény tartalma
A hírek szerint Biden elnök javaslata, amelyet szerinte az izraeliek kezdeményeztek, egy három fázisú megállapodás körvonalait tartalmazza. Ezek alapján Ez a hat hét teremtene lehetőséget a második fázis részleteinek kidolgozására, amelynek fő eleme az összes maradék túsz szabadon bocsátása és a konfliktus végleges lezárása lenne. A harmadik fázisban pedig elindulhatna a gázai újjáépítés.
A javaslat nagyrészt megegyezik a korábbi tervekkel, ugyanakkor számos engedményt tartalmaz a Hamász számára. Nem véletlen, hogy az izraeli politikusok sem fogadták kitörő lelkesedéssel. Az Egyesült Államok és két regionális közvetítő, Katar és Egyiptom mindent megtettek, hogy nyomás alá helyezzék a feleket a terv elfogadására, még az ENSZ Biztonsági Tanácsa is szavazott róla.
Két hét időhúzás után Ugyan elutasítani nem utasította el, de jelentős változtatásokat kért, amelyek Izrael és az Egyesült Államok szerint sem elfogadhatóak. A szervezet vezetői például már az első fázisban teljes kivonulást kérnek Izraeltől, Gáza blokádjának feloldását, valamint Oroszország, Kína, és Törökország bevonását a folyamatba. Ráadásul minimálisan csökkentették is az első fázisban szabadon bocsátandó túszok számát.
Miért akarhatnak megállapodni a felek?
A Hamász azért is fogalmazhat meg újabb követeléseket, mert papíron mindenkinek érdeke lenne minél hamarabb lezárni a gázai háborút. Izraelt megviselte a nyolc hónapja tartó konfliktus, a gazdaság borzasztó állapotban van, a kormányra pedig nyomást helyeznek a folyamatos fegyverszünetpárti tüntetések. Ahogy telik az idő, úgy egyre kevesebb esély van rá, hogy a Hamász és az Iszlám Dzsihád által továbbra is fogva tartott túszokat még sikerül életben tartani. Ráadásul a háború fenntartásával Izrael hatalmas külpolitikai árat fizet: a nemzetközi közösségben egyre több bírálat éri, és már az Egyesült Államokkal is feszültebb a viszonya.
Ráadásul Izraelnek egyre inkább Északra kell figyelnie Gáza helyett. A libanoni Hezbollah-hal való alacsony intenzitású konfliktus az elmúlt hetekben újabb és újabb csúcspontokat ért el. A fegyveres csoport támadásai miatt több hatalmas erdőtűz alakult ki az ország északi részén, amelyeket csak napok alatt sikerült eloltani.
Ezzel szemben racionálisan a Hamásznak is érdekében állna a háború leállítása. Az elmúlt nyolc hónapban hatalmas katonai veszteségeket szenvedtek, 24 brigádjukból már csak néhány működik, és jelenleg a Gázai-övezetnek csak egy kis részét irányítják. Ha most megállapodnának, a szervezet túlélése biztosított lenne: a közvetítők garantálni tudnák Izrael kivonulását Gázából, és a káoszt kihasználva saját befolyásukat is részben legalább újra tudnák építeni. Ráadásul a terrorista csoportnak több célját is sikerült elérnie a konfliktusban: a palesztin ügy újra a nemzetközi napirend élére ugrott, népszerűsége pedig a palesztin területeken (különösen Ciszjordániában) magasra lőtt ki.
Izraeli belpolitikai kalkulációk
A racionális számítások ellenére ugyanakkor mindkét fél viselkedését meghatározzák különböző stratégiai és politikai szempontok, amelyek gátolják a megállapodást. A kormánykoalíció tagjainak támogatottsága ugyan növekszik, egyelőre azonban ez csak egy kisebbségre lenne elég a törvényhozásban. Benjamin Netanjahu miniszterelnök radikális koalíciós társai már jelezték is, hogy amennyiben ezt a fegyverszüneti megállapodást megkötik, ők kilépnek a kormányból, így tehát Bibi (az izraeli miniszterelnök beceneve, a szerk.) a saját politikai jövőjét tenné kockára egy ilyen lépéssel.
Ráadásul időközben politikailag összeomlott a hagyományos kormányzat mellett felállt háborús kabinet, amelyet még Netanjahu októberben hozott létre. A nemzeti egységkormánynak is ismert struktúrában létrejött egy kisebb testület, amely hivatalosan a háború ügyeiben volt illetékes. Ennek a miniszterelnök és a védelmi miniszter mellett tagja volt még az ellenzéki Benny Gantz és Gadi Eisenkot is, akiknek háborús tapasztalata és mérsékelt irányvonala sokat tett az izraeli vezetésben való bizalom helyreállításában. A háborús kabineten belül folyamatosak voltak a feszültségek, Gantz rengeteget bírálta a miniszterelnököt például a háborús stratégia kidolgozatlanságáért.
Végül egy ultimátumot követően június elején Gantz és Eisenkot kilépett a testületből, amelyet pár nappal később hivatalosan is megszüntettek. Ebben a helyzetben Bibi a korábbiaknál is nagyobb mértékben rá van szorulva radikális koalíciós partnerei támogatására, aminek ő sem örül, de politikai túlélése továbbra is hozzájuk kötődik.
A Hamász Gázában akarja marasztalni az izraelieket
A palesztin fegyveres csoport kalkulációja is bonyolultabb, mint az elsőre tűnhet. Már alapból csökkentette bármiféle megállapodás lehetőségét, hogy az izraeli kormány októberben deklarálta, hogy a túszok elengedése esetén is el akarja pusztítani a Hamászt. Ezen túl a szervezet vezetői között folytatott és az elmúlt napokban napvilágot látott beszélgetések pedig azt mutatják, hogy hiszen ezért folyamatosan magas katonai és politikai árat kell az országnak megfizetnie.
Egyik fél sem rohan tehát megállapodni a másikkal a háború borzalmai ellenére sem. Ezt jól példázta a múlt heti katonai akció, amely során az izraeli hadseregnek 4 túszt sikerült kiszabadítania. A művelet nagy megkönnyebbülést és örömet okozott Izraelben, ugyanakkor az akció során feltételezhetően több mint 270 palesztin halt meg. A túszokat civilek között, egy nagy menekülttáborban rejtették el a Hamász tagjai, és mivel nem minden a tervek szerint haladt, komoly összecsapások robbantak ki. A végeredmény mutatja, hogy a tárgyalások hiányában ugyan lehetőség van a túszok kiszabadítására, ugyanakkor ez sokkal több civil áldozattal jár. Jelenleg ugyanakkor sem Izraelnek, sem a Hamásznak nem prioritás a palesztin civilek védelme.
Mindezek következtében rövidtávon kevésnek tűnik az ösztönző ahhoz, hogy a két fél megállapodjon egymással. A helyzet elhúzódása folyamatos problémákkal fog járni Európa és az Egyesült Államok számára is – már rengetegen jelzik, hogy Izrael támogatásával a nem-nyugati világban komoly sérülés érte a megítélésünket, ráadásul a belső feszültségek belpolitikai és akár biztonságpolitikai kihívásokkal járhatnak. Washingtonnak minden érdeke meglesz, hogy a novemberi elnökválasztásokig rendbetegye a kérdést, ez viszont mára már nem tűnik elégnek egy megállapodás kikényszerítéséhez.
