A kanonizációs zsinatok eretnek írásokká nyilvánították a korai apokrif evangéliumokat
A jelenlegi újszövetségi Szentírás számtalan korábbi, zömükben a Kr. u. 2. és 3. században keletkezett bibliai tárgyú szöveg több évszázadig tartó válogatásának eredménye, amit a kanonizációs zsinatok véglegesítettek. A korai kereszténység üldözött, vagy alig megtűrt vallásnak számított a római impériumban. Az első keresztény közösséget Jézus tanítványai, az apostolok alapították meg Jeruzsálemben, a keresztény hagyomány szerint közvetlenül a Megváltó feltámadása és mennybemenetele után. Claudius császár uralkodása idején, Kr. u. 47-ben már Rómában is megjelent az első keresztény közösség, és az ekkor kialakuló ősegyháznak Péter apostol lett a feje, Róma első püspökeként.
Fotó: Youtube
A Római Birodalom általában türelmet tanúsított az impérium különböző vallásaival szemben, és ennek megfelelően az 1. század idején még úgy tekintettek a kereszténységre Róma császárai, mint valamiféle különálló zsidó szektára. A keresztény közösségekkel szembeni adminisztratív fellépésnek sem vallási, teológiai, hanem politikai okai voltak, ugyanis a keresztények nem voltak hajlandóak elismerni a császárok isteni felsőségét, ezért pedig felforgatóknak tartották őket Róma imperátorai. Az első intézményesített keresztényüldözések az 1. század második felében kezdődtek el Néró, illetve Domitianus uralkodása alatt, és egészen a 4. század elejéig kitartottak Diocletianus császár utolsó, és a legnagyobbként számon tartott keresztényüldözéséig.
Fotó: Wikimedia Commons
Amikor Kr. u. 313-ban I. (Nagy) Constantinus császár és társuralkodója, Licinius kiadták közös rendeletüket, a mediolanumi (milánói) ediktumot a keresztények szabad vallásgyakorlásáról,
az addig illegális és a katakombák világába szorított új vallás rohamos terjedésnek indult a birodalom területén.
Fotó: Wikimedia Commons/Fresco in Capella Sistina, Vatican
Ezt a folyamatot I. Theodosius császár 382-ben kiadott dekrétuma tetőzte be, amely a kereszténységet tette meg Róma kizárólagos államvallásának. A 4. század elejétől, különösen az első egyetemes szinódustól, a 324-ben megtartott niceai zsinattól elkerülhetetlenné vált a keresztény vallás Jézus tanításain alapuló hittételeinek, és a különböző keresztény irányzatoknak az egységessé tétele. Ezzel vette kezdetét a kanonizáció, az a folyamat, aminek az volt a célja, hogy az első század végétől keletkezett és Jézus életéről, illetve tanításáról szóló nagyszámú irat közül kiválogassa az egyedül hitelesként és Isten által sugalmazottként elfogadott írásokat.
