A globalisták mindent megpróbáltak, mégis csúfos kudarcot vallottak. Kiszelly Zoltán politikai elemző a Mozgástér blogon fejtette ki a véleményét a svájci békekonferenciával kapcsolatban, amely szerinte eleve értelmetlen volt, mert arra nem hívták meg Oroszországot. Erdogan török elnök közvetítésével 2022 márciusában már létrejött egy orosz-ukrán tárgyalás, amelyen Moszkva a Krím-félsziget mellett két ukrán megyét (Luhanszk és Donyeck) kért és a Versailles-i békediktátum német hadseregre vonatkozó előírásaihoz hasonlóan egy olyan minimális ukrán haderőt engedélyezett volna, amely nem jelent fenyegetést az orosz biztonsági érdekekre. Moszkva akkor hozzájárult volna Ukrajna uniós tagságához.
Azóta a Krím mellett már négy ukrán megyét vinnének az oroszok (az előbbieken túl Herszon és Zaporizzsja) és a militarizálódó EU-t elnézve ma már biztosan nem járulnának hozzá Ukrajna uniós tagságához.
Az akkori tárgyalásokat Boris Johnson kijevi útja akasztotta meg, aki a visszaemlékezések szerint azt mondta az ukránoknak, hogy ne állapodjanak meg, hanem harcoljanak, és az angolszász globalisták „addig segítik őket, ameddig szükséges”. Johnson tagadja, hogy ez így történt volna, ám az események láncolata nem az ő cáfolatát támasztja alá. Akárhogyan is történt, az „addig segítjük Ukrajnát, ameddig szükséges” fordulatból mára az „azzal segítjük Ukrajnát, amivel lehetséges” mondat lett, aminek korlátosságát az mutatja, hogy Németország most adja át harmadik Patriot légvédelmi rendszerét Ukrajnának, így nekik is csak három maradt, újabbak szállítására éveket kell várni.
A 2023-as „nagy ukrán tavaszi” ellentámadás Zelenszkij kontárkodása miatt eleve kudarcra volt ítélve, az ukrán elnök és főparancsnok mindenáron vissza akarta foglalni a 2023 májusában a Wagner-csoport zsoldosai által elfoglalt Bakhmut (Artyomovszk) várost, így eleve korlátos erőforrásait megosztotta, ezért sem tudtak csapatai délen Tokmak és Melitopol irányában az Azovi-tenger felé áttörni. Azóta sok víz lefolyt a Dnyeperen, a tavalyi harcok egyik stratégiai céljának számító Tokmak vasúti csomópont jelentősége például azzal csökkent, hogy az oroszok az Azovi-tenger partján, az átlagos ukrán tüzérség hatótávolságán kívül, egy új vasútvonalat építettek, ami adott esetben a Kercsi-hídat is ki tudná váltani.
Az ukránok óriási árat fizettek: Zelenszkij idén márciusban 31,000 hősi halottról beszélt, ám Zaluzsnij korábbi vezérkari főnök a halott katonák pótlására már tavaly novemberben félmillió új katonát kért, akik közül a könyörtelen embervadászattal sem tudtak kétszázezret összefogdosni.
Az oroszok is komoly veszteségeket szenvednek el, ám az ő gazdaságuk már átállt a haditermelésre és a havi kétezer dolláros zsold még kellő számú, hírek szerint havi harmincezer, önkéntest vonz a háború folytatásához. Nekik van idejük, és nem véletlenül használják a „különleges katona művelet” fordulatot, elvégre az „igazi” háború még el sem kezdődött – idézi az elemző szavait a Mandiner.
