Index – Kultúr – Kegyelmet kapott, mégis meghalt, mert az őr nem nyitotta ki az ajtót

by admin


Még soha senki nem dolgozta fel a majdhogynem elfeledett Mohácsi Jenő költő, műfordító verseit és novelláit színházi előadás formájában – ezt tette most meg a Kazán István Kamaraszínház. A produkció célja Mohácsi Jenő és a magyarországi vészkorszak emlékezetének bemutatása, a fiatal generációkkal való megismertetése.

Az emlékműsor elején elhangzik Mohácsi Jenő és a többi áldozat emlékére egy-egy gyászima magyarul és héberül, majd megszólal a Sófár hangja.

Megérik-e a holnapot

Mohácsi Jenőt 1944. április 23-án tartóztatták le. A darab elején azt láthatjuk, ahogy a munkaszolgálatos zsidó újságírók, írók, ügyvédek pakolnak, dolgoznak a pályaudvaron: fáradtak, koszosak, éhesek. A különböző életsorsokat és az őket körülvevő embertelen magyar valóságot a párbeszédek közben ismerhetjük meg.

Mohácsi Jenő

Mohácsi Jenő

Fotó: Wikipedia

Két dologban azonos a sorsuk, mindannyian zsidók és nem tudják, megérik-e a holnapot

– írják a darab ismertetőjében.

„Na, jól van, emberek, nincs itt semmi látnivaló. Zabáljanak, mormolják el az esti imát, tegyék magukat rendbe, utána készüljenek az appelra, mert egy óra múlva jön a létszámellenőrzés. Aztán nehogy valamelyikük kámforrá változzon, mert akkor jövök én is maguk közé! Appel után pedig kuss legyen! Megértették?” – kiabálja a darabban a munkaszolgálatosoknak az állomásfőnök.

„Fiatal és tapasztaltabb barátaim! Hat hónapja vagyunk összezárva itt, mint az állatok. Nem tudjuk, meddig bírjuk, és azt sem, hogy mi lesz velünk. Hat hónappal ezelőtt még kétszer ennyien voltunk. Mondjuk el az esti imát! Rabbi, kezdje!” – mondja egyikőjük, majd azt tervezik, hogy ima után még felolvasnak Mohácsi Jenő novellájából.

Az állomásfőnök nem érti, mit esznek azon a Mohácsin, de reméli, appelra összeszedi magát és „méltóztatik előbújni a vackából”.

Egyébként sem érti, minek erőltetik ezt a sokadik felolvasást még itt is. „A zsidó kultúra egy szemét, a kutyának sem kell. De ha maguk ezzel akarják tölteni a hátralevő idejüket, isten neki, csinálják. Csak ne óbégassanak!” – mondja az állomásfőnök, a foglyok pedig elkezdik a felolvasást.

Csattant a lakat

A történet szerint Mohács Jenő 1944. július 8-án szállt be a deportáló vonat marhavagonjába. Az ajtók döngve becsapódtak, kívülről lakat csattant. A szerelvény még állt, a szomszédos vagonokba folyt az emberek bezsúfolása. Egy túlélő szemtanú szerint egyszer csak német kiáltozás hallatszott a vonat mentén: egy vasutas mutatta a kormánytól érkező felmentő levelet. A szemtanú a következő percekre így emlékezett:

Futottam végig a vagonok előtt, én meg a vasutas Mohácsi Jenő nevét kiáltoztuk. Herr Mohácsi! Herr Mohácsi! Az egyik rács mögül eszelős arc nézett ki. Van köztetek egy Mohácsi nevű? Szóljatok neki, kegyelmet kapott a Kormányzótól, készüljön, hazamehet! Belül mindenki az ajtót próbálta kinyitni, kintről mi is próbáltuk, ráztuk, döngettük, nyomtuk, nem engedett. Kívülről le volt már lakatolva. Kinyitni! Hamar a kulcsot, kinél van a kulcs? Nem hiszem, hogy pár percnél több idő telt volna el, de a német őr mozdulatlan maradt. És a vagon lassan elindult.

Mohácsi Jenő 1944-ben, deportálás közben, útban Auschwitz felé halt meg, a Békásmegyerről induló vonat lezárt vagonjában. Holteste sosem került elő. A nézők az előadás után meghallgathatják Róbert Péter történész A budapesti zsidó munkaszolgálat története című előadását.

Bűne annyi, hogy zsidónak született

Mohácsi Jenő (1903-ig Klein Jenő) író, drámaíró, költő, műfordító 1886. március 28-án született Mohácson. Filozófiai és jogi tanulmányokat folytatott, majd jogi doktori végzettséget szerzett. 1908-ban újságírói pályára lépett, a Pester Lloydnál helyezkedett el. Külföldi német folyóiratokban rendszeresen jelentek meg eredeti német nyelvű írásai, versei, továbbá jelentős energiát fordított klasszikus magyar színművek (pl. Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde, Madách Imre Az ember tragédiája, Katona József Bánk bán) nemzetközi megismertetésére, azzal is, hogy saját maga lefordította őket németre. Róla nevezték el a mohácsi városi könyvtárat.

„Különleges dokumentumdrámát láthat a közönség, mely Mohácsi Jenőre emlékszik. Irodalmi zseni volt, aki rengeteget tett a magyar irodalom és színházművészet európai megismertetéséért. Bűne annyi volt, hogy zsidónak született, a vészkorszak alatt élt és alkotott. Tragikus sorsa igazságért kiált – a dokumentumdrámával munkássága előtt tisztelgünk” – mondja Kriszt László, az előadás dramaturg-rendezője, a produkció ötletgazdája.

Az előadásban Farkas Tamás, Horváth László, Kovács Molnár József, Szolár Tibor, Berderics Dániel, Rosenfeld Dániel Imre, Baranyecz János, Kriszt László, Cziráki Máté, Gajdos József és Einhorn László működik közre. A hangalámondások a Thália Tanoda szinkronstúdiójában készültek.