A németek saját szurkolóikat rasszistázzák, a válogatott megint LMBTQ-propagandára készül

by admin


World Cup 2014 - Team German arrives back in Berlin
A 2014-es vb-győzelmet Sami Khedira és Jerome Boateng ünnepli a Brandenburgi kapunál
Fotó: Photo by Ges/Markus Gilliar / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP)

Ekkor még azt lehetett mondani, hogy a hagyományos német erények remekül ötvöződtek a különböző felmenőkkel rendelkezők által hozott kreativitással. Aztán az előbbiek folyamatosan elvesztek, és 

a „múlt” feliratú kukába került a linekeri axióma, miszerint a „végén mindig a németek nyernek”.

A legutóbbi három világeseményen történelmi mértékű kudarcot szenvedett el a National11, és ez egyértelműen egy csodálatos (hatvan éven át tartó) sorozat végét jelentette. Nyilván sokakba beleégett az a kép, amikor Thomas Müller a 2018-as vb csoportkörében Dél-Korea ellen a 93. percben (amikor két gólt kellett szerezni csapatának a továbbjutáshoz) lángoló szemmel kérdezte a játékvezetőt, hogy mennyi idő van még hátra, és próbálta űzni-hajtani társait.

Szinte egyetlen játékost sem érdekelt a német válogatott „kedélyes nagybácsijának” lelkesedése.

Soccer World Cup qualification / Germany - Romania 2-1.
A 2018-as vb-kudarc során már csak Thomas Müller képviselte a nagy elődök mentalitását
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP / dpa Picture-Alliance via AFP/picture alliance / SvenSimon

Nagyon valószínű, hogy a jelenlegi szavazáson ezen évtizedes német erények hiánya miatt mondták sokan azt, hogy több „echte Deutsch” kellene a csapatba. Mert ahogy a közlekedésben, a szolgáltató iparban, a turizmusban is el tudná képzelni ez a bizonyos 21% a született németek jelenlétét, úgy a fociban is. Nyilván a „nem húszévesek” örülnek, ha az étteremben németül tökéletesen beszélőkkel diskurálhatnak az ételekről, a metrón ilyenek igazítják útba őket, és ilyenek mérik a vérnyomásukat az orvosi rendelőkben. Valószínűleg nem a külföldi felmenőkkel rendelkezőkkel van bajuk, csak megszoktak valamit az évtizedek alatt, ami megváltozott.

Állítólag demokrácia van arrafelé, abba pedig belefér, hogy elmondja mindenki a véleményét, amennyiben nem bánt vele másokat.

A „több fehér focistát a német válogatottba” szólammal kapcsolatban lehet vitatkozni, hogy ez kinek mennyire bántó, de a határ itt nincs olyan élesen meghúzva, mint volt a két Németország között 1989-ig. Persze mostanában amikor Nyugat-Európában már lassan a fehér ragtapasz és a fehér ágynemű is kirekesztő, akkor mindenki rasszizmust kiált mindenért. 

Ám azt se feledje senki, hogy 

a német válogatott vezetése egy ideje már „átesett a ló túlsó oldalára”.

És itt kanyarodunk vissza a cikkünk elején megírt eseményekre, amikor szivárványos karszalaggal, szivárványos stadionvilágítással ingerelték sokáig a hazai többséget, majd szégyenteljesen provokálták a legutóbbi Eb során a Münchenbe szurkolni érkező magyarokat. Csak azért mert olyan országból jöttek, ahol nem vevők minden nyugati „modernségre”. Az pedig teljesen érthetetlen, hogy Manuer Neuer (esetleg Joshua Kimmich, vagy Thomas Müller) helyett Ilkay Gündogant nevezték ki csapatkapitánynak.

A német válogatott csapatkapitánya, Ilkay Gündogan
Fotó: AFP / Photo by Tobias SCHWARZ / AFP)

Ez utóbbival valóban tesztelték a német szurkolók (és társadalom) tűrőképességét. Lehet ezt is nyílt provokációnak nevezni, és lehet olyan dolognak, amit észre sem kell venni. A döntés azért is rendkívül képmutató, mert 

hat évvel ezelőtt még össztűz zúdult Gündoganra (és Özilre), mert török származásúként a török elnökkel, Erdogannal fotózkodott és egy mezt adott át neki. Gündogant megfenyegették, hogy kirakják a válogatottból, bocsánatot kellett kérnie. A német szövetségben akkor senkit nem zavart, hogy kifütyülik a szurkolók.

2018-ban a német szurkolók indulatait az is fokozta, hogy miután szerintük a bevándorló hátterű focisták lélektelenül játszottak, a szégyenteljes kiesés után néhány nappal Özil már görögországi luxusnyaralásán fotózkodott – éppen azon a napon, amikor a 16 között Brazíliával kellett volna játszaniuk.

A hét manchesteri év után a spanyol Barcelonához szerződő Gündogan a német ipar „dzsungelében”, Gelsenkirchenben született (akárcsak Neuer), és úgy tűnik, hogy 

a válaszadók 83 %-át nem zavarja, hogy török szülők gyerekeként.

Mert a felmérést így is lehet nézni, és nemcsak úgy, hogy 17 % elfogadhatatlannak tartja, hogy az egykoron Franz Beckenbauer, Lothar Matthäus, Oliver Kahn vagy Philipp Lahm által betöltött vezetői szerepet ne egy német felmenőkkel rendelkező focista kapja meg.

Nyugodtan mondhatjuk: túlzottan érzékeny az, akit sért a 17 % véleménye. A 17 %-nak pedig joga van elmondani a véleményét, mert a megértés nemcsak azt jelenti, hogy a társadalom „birkaként” bólogat a „felülről jött” kinyilatkoztatásra, hanem azt is, hogy esetleg – nem eget-földet rengető dologban – egyesek mást gondolnak, mint a hivatalos állásfoglalás.

 



Source link

You may also like

Leave a Comment