Index – Kultúr – Nem tudni, ki a titokzatos alkotó, de milliók rajonganak érte

by admin


A XXI. század csak úgy dúskál különös, excentrikus, kritikus és formabontó művészekben. Ráadásul olyan sokan vannak, akik unortodox módon próbálják megfogalmazni a világ gondjait az alkotásaikban, hogy az ember csak kapkodja a fejét:

most mégis kire érdemes figyelni?

Ennek ellenére – vagy talán pont ezért – kevés az olyan alkotó, aki határozottan képes kiemelkedni, akiknek neve és stílusa van, és képes hatást gyakorolni a társadalomra.

Ha a mai kor művészei közül kellene megnevezni tízet, akik valóban képesek hatást kiváltani, akkor bizonyos, hogy Banksy köztük lenne. Mindezt úgy, hogy az ő művészete a kritikus üzenetek, a polgárpukkasztó megvalósítások, a magas minőségű, esztétikus kivitelezések és

néhol a vandalizmus határán helyezkednek el.

Stílusa, amelyet gyakran csak street artként neveznek meg, voltaképp a brit underground művészetből nőtte ki magát, a graffiti eszközeit keveri erőteljes képi világával, politikai vagy szociális kritikát megfogalmazva. Ez idővel kibővült, és mára számos különféle irányzat és stílus keveredik a munkáiban, ahogy több alkotó lenyomata is érződik rajtuk.

A titkos messiás

A bristoli underground kultúra nagyágyújának kiléte rejtély, noha sokan állították már, hogy ők tudják, ki Banksy valójában. Ennek ellenére az alkotó sosem vállalta nyilvánosan a kilétét, így is táplálva azt a mítoszt, amely az évek során a személye és formabontó alkotásai köré épült. Ezzel magát is védheti, hiszen gyakran törvénytelen módon helyezi el a köztereken a műveit, amelyekkel kritikát fogalmaz meg a világról, és igyekszik az emberekre hatással lenni.

Még 2003-ban az a hír keringett, hogy Banksy egy húszas éveiben lévő, fehér férfi, akinek ezüst foga, lánca és fülkarikája van. Egy másik helyen azt mondták róla, hogy tinédzserként kirúgták az iskolából, majd börtönbe is került.

2008-ban a Daily Mail azt állította, hogy leleplezték Banksyt, akinek valódi neve Robin Gunningham. Egy londoni egyetem külön kutatást is végzett: földrajzi meghatározással próbálták feltérképezni Banksy felbukkanásait és összevetni Gunninghamével. De arról is szóltak a hírek, hogy

a férfi felvette a Robin Banks nevet, ebből született későbbi álneve.

Emellett terjedtek pletykák arról is, hogy Banksy valójában a Massive Attack zenekar egyik tagja, Robert Del Naja, vagy Neil Buchanan brit tévés személyiség.

Hogy mi a teljes igazság, azt csak maga Banksy tudná igazolni, de voltaképp nem is ez a fontos. Banksy jelenség, egy művészeti alkotó tudat, akinél nem a személyazonosság a fontos, vagy az, hogy egy, esetleg több személyt takar-e az alteregó. A fontos az – akár Shakespeare esetében –, hogy mi az a művészeti érték, amit a világhoz hozzáad, vagy mit szeretne alkotásaival üzenni.

Vissza a fővárosba

A Budapesten látható The World of Banksy – Az utca a festővásznam című tárlat erről az üzenetről és szellemiségről szeretne mesélni az alkotó elmúlt 20 évben létrehozott művein keresztül. A weblap alapján nemhivatalos kiállításról van szó, amelyhez a művész – érthetően – nem adta a jóváhagyását.

A tárlat a művésznek arra az alaptézisére épít, hogy a szerzői jog érvényesítése nem feltétlenül úgy van jelen a mai világban, ahogy kellene – erre utal egy, a tárlat elején látható idézet is. Banksy ugyanakkor már többször kifejezte nemtetszését, amikor egyesek haszonszerzés céljából használták fel a művészetét.

Olyan céget képviselsz, amely kereskedelmi használatra szeretné licencelni Banksy művészetét? Akkor a megfelelő helyre jöttél – nem teheted. Csak a Pest Control Office-nak van engedélye alkotásaim felhasználására vagy licencelésére. Ha valaki más engedélyt adott neked, akkor neked nincs engedélyed. Ahogy írtam a (szerzői jogvédelem alatt álló) könyvembe, »a szerzői jog a veszteseknek való«, és továbbra is arra biztatok mindenkit, hogy saját szórakoztatása céljából vegye át és módosítsa a művészetemet, de ne haszonszerzés céljából, vagy azért, hogy úgy tűnjön, mintha támogattam volna valamit, holott nem. Kösz

– olvasható a Banksynak tulajdonított weboldalon.

A budapesti tárlat elég hosszan, számos termen át vezeti az érdeklődőt, bemutatva Banksy ikonikus műveit, elmesélve a keletkezési történeteket is. Megtudjuk, mikor és hogyan születtek az olyan alkotások, mint példéul a lufit tartó kislány vagy a Molotov koktél helyett virágcsokrot dobó férfi. Emellett arra is fény derül, miként épült be a művészetébe lépésről lépésre a patkány mint szimbólum, és miként kötődik és építkezik a híres francia graffitiművész, Blek le Rat munkásságából.

Van minden – valahogy

A kiállítás nem csupán színes falakat vagy képkeretbe helyezett festményeket tartalmaz. Számos háromdimenziós alkotás is megjelenik, akár a hatalmas, tapétás elefánt, vagy a Banksy által támogatott, menekültmentő hajó modellje. Szintén több speciális installációval találkozni, mint amilyen a művész által alapított, rendhagyó szálloda egy berendezett szobája. Emellett a vetített, animált tartalmak – többségében jó minőségben kivitelezve – is fontos részei a tárlatnak.

A kiállítás átfogó, Banksy legjelentősebb munkáit mind megjeleníti valamilyen formában, de itt-ott a lámpák pozicionálása vagy hiánya nem segíti a leírások olvasását vagy a művek láthatóságát. Emellett, bár tartalmilag igyekeztek ívet építeni a tárlatnak, a The World of Banksy gyűjteménye nincs jól kivehető rendszer szerint felépítve.

A kiállítás nem kronologikus, de nem is feltétlenül technikai körökre lebontott – bár ezek jobban vannak csoportosítva. A művész karitatív tevékenysége is különböző pontokon kerül elő, és a művek mondanivalója sincs részekre bontva, így nem egyértelmű, hogy a szimplán esztétikai nézőponton túl milyen rendezési elv szerint épült fel a kiállítás.

Nézőpont kérdése

Emellett akadnak művek, amelyek többszörösen megjelennek, ismétlődnek, esetenként méretbeli, elhelyezési vagy kompozíciós különbségre építve. Ami pedig kimondottan ront az élményen, az a tárlat végén feltűnő ajándékbolt – pláne, hogy több ízben megjelenik a kiállításon,

Banksy miként ítéli el a fogyasztói társadalmat.

A kiállítás mindazonáltal próbálkozott, és számos látványos, érdekes ötlettel állt elő. Esztétikai szempontból valóban jól fest az eredmény, és látszik, hogy sok munkát fektettek  a kivitelezésbe. Mégis, a rendre ismétlődő önellentmondások beárnyékolják az élményt, mert azt sugallják, hogy eljöttünk egy kiállításra, ami egy olyan művész alkotásaiból készült, aki nem támogatja művészetének efféle bemutatását.

Hogy ki miként viszonyul a helyzethez, az természetesen személyes nézőpont. A 2024 szeptemberéig megtekinthető The World of Banksy – Az utca a festővásznam című kiállítás valóban bemutatja a művész különféle stílusirányait, szimbólumait, technikáit és ikonikus alkotásait – néhány hibája ellenére alapos gyűjtés.

(Borítókép: Index)