Azt nem lehet mondani, hogy olvasni unalmas Puskint, de a nyelvezete miatt talán mégsem a legmodernebb író-költő. Ha nem túl bántó ez a kifejezés, akkor kicsit öregszagú. De ezt minden bántó szándék nélkül mondom (írom). A történetfűzése viszont mindenképpen megfelel a mai kor közönségének is. És ebben nincsen semmi ellentmondás, nem modern, de mégis könnyen modernné tehető. Ha a legújabb Anyegin-film rendezője átültette volna a mai korba a történetet, akkor senki sem gyanakodott volna, hogy ezt Puskin egyszer már megírta. De nem ezt tette Szarik Andreaszjan, hanem meghagyta a maga korában. Kosztümös, nagy költségvetésű filmről van szó tehát, ami igyekszik visszaadni a kor hangulatát, de úgy, hogy az „egybites” TikTok-fogyasztó is értse. Aki sikeres érettségi dolgozatot ír Puskinból ennek a filmnek a hatására, az maga a csoda, de arra biztosan nagyon jó eszköz, hogy kedvet csináljon kinek újraolvasni, kinek először kézbe venni Puskin örök érvényű művét. Így a film után azt is ki merem jelenteni, hogy Puskin a maga korának bulvárírója volt. Ha ma élne, a történetmesélésével a legnagyobb tiktoker lehetne.
Puskin Anyeginja a nagybetűs életet éli
Bálok, fogadások, színházi premierek és egyéb szórakozási lehetőségek, amelyeket a főváros kínálhat egy fiatalembernek. A társasági élet azonban már régen kifárasztotta, ezért a faluban élő nagybátyja betegségének hírét alkalomnak veszi, hogy elmeneküljön a silány világból. A birtokra érve azonban Anyegin értesül rokona haláláról, ami azonban nem nagyon keseríti el: nagybátyja gazdag, és ő az egyedüli örököse. Anyegin bezárkózik a birtokra, kerüli a szomszédait, akik nagyon hamar elkezdik őt egymás között bolondnak nevezni. De hamar szerelmi afférba keveredik itt is. Hogyan lesz egy vidéki szerelmi történetből véres párbaj? Csábítás, hűtlenség, árulás. De hiába a véres halálos lövés, Anyegin szíve nem nyugszik meg.
Egy film kompromisszumok nélkül
A film nem unalmas, éppen ellenkezőleg, kevés a „nagy szovjet távolba nézős, semmire sem jó” jelenet. Az alkotók nagy gonddal igyekeztek meghagyni a természetet a maga rendjében, ezért a téli jeleneteket télen forgatták, míg a nyáriakat nyáron, és így van ez a tavaszi és őszivel is. Mondhatni nem kapkodták el. Saját bevallásuk szerint ez volt a szándékuk szerint való, hogy elhúzódó, mindenre kiterjedő figyelemmel nyúljanak Puskin alkotásához.
A rendező nem akart sok speciális effektust használni, ezért úgy döntöttek, hogy a forgatás a lehető legvalósághűbb legyen, és olyan helyekre helyezzék át, ahol maga Puskin is járt. A forgatás 2023-ban, Moszkvában és Szentpéterváron zajlott, a helyszínek között látható a Pevcseszkij-híd, a Szuhanovo-birtok és a Nagy Gatchina-palota – írták sajtóanyagukban.
A film rendezője Szarik Andreaszjan arra kérdésre, hogy mennyi a kompromisszum a filmben, úgy válaszolt:
Nem volt jogunk kompromisszumot kötni, amikor az orosz irodalom egyik legfontosabb művéről volt szó. Nagy figyelmet fordítottunk a világításra, a díszletek és a jelmezek minőségére: több mint 300 darabot készítettünk kifejezetten a projekthez! Műszakonként átlagosan nem forgattunk 2 percnél több időt, egyetlen funkcionális felvétel vagy átvezető jelenet nélkül.
Hogy minek alapján válogattak szereplőket, és milyen volt maga a válogatás, azt nem tudom, de a végeredményt tekintve a rendezőnek előre megvolt a fejében minden karakter. Az életet habzsoló, dzsentri (mai szóhasználattal szélhámos) Anyegin, akiben a huncutság ott lakozik, épp úgy átjött szavak nélkül is, ahogyan a tűpontosan kiválasztott Tatjana, akit Liza Morják alakított. Szigorú orosz szépség, akiben a szerelem és a fegyelem viaskodik. Egy nő, aki telve van a férfi iránti vággyal. Nem kellenek szavak, látjuk, ahogy ránéz Anyeginra. Persze, aki ismeri a történetet, annak kicsit könnyebb, de ha feledjük az előzetes tanulmányainkat, akkor egy nagyon szép nő szerelme bontakozik ki a szemünk láttára. Viktor Dobronravov, aki Anyegint alakítja, egyébként is az a férfi, amilyen minden fiú akar lenni majd ha felnő, vagány, jóképű, amolyan nők kedvence. De végül is a szerelmes hőst is jól alakítja, igaz a szívrabló, szívtipró Anyegin alkati adottságnak tűnik nála, mintha nem is színészi játék lenne, hanem belülről fakadó lélek.
