Így kémleli az eget a Fortepan felhőatlasza

by admin


A web- és teljeségbolt-kameráknak, a műholdaknak és a közösségi felületek rajongói csoportjainak köszönhetően ugrásszerű fejlődésen megy keresztül a felhők megfigyelése és dokumentálása. A madármegfigyelőkhöz és a viharvadászokhoz hasonlóan a felhőlesők is számtalan tematikus körhöz csatlakozhatnak, és profi applikációkkal hódolhatnak a szenvedélyüknek. A Facebookon 9 ezres taglétszámmal büszkélkedő FelhőNézők csoport tagja Nagy Csilla koordinátor is, aki a Heti Fortepan érdeklődésére azt mondta, a felhők mindig elbűvölték, de ma már gyakrabban le is fotózza a kedvenceit, hogy feltölthesse a képeket.

G K / Fortepan 1976.
Kereki Sándor / Fortepan 1969.

„A céltalan szemlélődés, a pillanat megragadásának az öröme tetszik leginkább ebben az időtöltésben, és az, hogy több ezer kilométerre kialakult tüneményeket is láthatok” – mondja Csilla. „De látványosság tekintetében nálam a balatoni égbolt vezet. Sokan szeretnek figurákat is belelátni a felhőkbe, én legtöbbször csak annyit írok a képeimhez, hogy most.” Pedig a természet valóban szolgáltat találgatni valót: emberek képesek repülő csészealjnak nézni korong alakú felhőt, de arcokat, állatokat is felfedezni vélnek bennük.



Galéria

Balassa Péter / Fortepan

1936.

A felhőformák azonosításának lehetetlenségét és céltalanságát példázza Hamlet és Polonius rövid párbeszéde Shakespeare színművében. Dávidházi Péter egy elemzésében így idézi a dialógust: „»Látja-e azt a felhőt, majdnem olyan, mint egy teve?« Polonius odapillant, majd készségesen rábólint: »Isten engem, valóságos teve alakú.« Hamlet azonban nem hagyja annyiban. »Nekem úgy tetszik, menyéthez hasonlít.« A főkamarás ezzel sem száll vitába. »A háta olyan, mint a menyétnek.« Csakhogy a királyfinak ez sem elég. »Vagy inkább cethalforma?« Az öreg udvaroncnak szeme se rebben. »Nagyon hasonló cethalhoz.«” Az irodalomtörténész szerint zavarba ejtő szavaival Hamlet saját kiismerhetetlenségére céloz. „A felhő-párbeszédet azért kezdeményezi, hogy a megfigyelésével megbízott Poloniusnak (…) madárnyelven értésére adja: a változékony felhők alakja is megfoghatatlan, de őrajta még kevésbé fognak eligazodni.”

Sólyi Ilona / Fortepan A budapesti Villányi út 1961-ben, szemben a Tas vezér utca mellett álló ház építkezése látszik.

„Az iskola földrajzi kísérleti területén a közelgő vihart figyelve hat 12–13 év körüli gyermek áll. Egyikük a szélmérőt, a másik a madarak viselkedését, kettő a rohanó felhőket ügyeli. Az ötödik a villámlás és dörgés közötti időt számolja, a hatodik szeme a hőmérőre tapad. Percenként jegyzik a szél, a felhők irányát, a felhősödés fokát, a látási viszonyokat, a hőmérséklet állását, a vihar közeledtét. Az első esőcseppekre diadallal kiáltanak fel, mintha az ő érdemük volna ez eső. Sietve veszik le az esőmérő fedelét. Végül bőrig ázva szaladnak fedél alá, hogy összeállítsák a vihar megfigyelési lapját.” (Temesvári Szabad Szó, 1957.)

Jezsuita Levéltár / Fortepan A Haynald-Obszervatórium (Csillagda) meteorológiai megfigyelő állomása a kalocsai Érseki Főgimnázium (később Szent István Gimnázium) tetején 1912-ben. Balra Fényi Gyula jezsuita szerzetes, tanár, csillagász, az Obszervatórium igazgatója.

Igen, a tudomány összetettebb megfigyelés alá veti a titokzatos képződményeket. Néhány száz éve vannak feljegyzések vonulási irányról és sebességről, alakzatokról és azok osztályozásáról, szerkezetről, teljes és részleges magasságról, a borulat fokáról. Az első világháborúban nagyot fejlődött a meteorológia, mert a műveletek megtervezéséhez fontos volt a légköri változások ismerete. „Mindennek az lesz most már az eredménye, hogy a béke munkás éveiben (…) biztosabban repülhetnek a személyszállító repülőgépek és léghajók” – összegezte Réthly Antal meteorológus 1919-ben.



Galéria

Vincent Till Baumgartner / Fortepan

1934.

A felhő a levegőbe felszálló vízpárából kialakult, a légkörben lebegő apró vízcseppek és/vagy jégkristályok halmaza, amelyből csapadék, eső, vagy jégeső keletkezhet

– írja a Wikipédia.

Réthly az elnöke volt egy meteorológiai bizottságnak is, amelyben az éghajlat mesterséges módosításainak lehetőségeiről tanakodtak 1937-ben. A pusztító jégverés ellen korábban ágyúlövésekkel igyekeztek védekezni, kevés sikerrel. De a tanácskozás résztvevői is lehűtötték a kedélyeket, mondván az időjárási folyamatok óriási energiamennyiségekkel dolgoznak, és mesterségesen beavatkozni szinte lehetetlenség. Azt azért nem zárták ki, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén a jövőben be tudják majd indítani az esőfelhőket. A szovjet tudósok a ’60-as években beszéltek reményt keltő kísérleti eredményekről. Az ágyúik békés célokat szolgálnak – nyugtatták meg a közvéleményt, ők csupán a viharral harcolnak. Különleges vegyi lövedékekkel igyekeztek leküzdeni a jégeső keletkezési gócait a hatalmas felhőrendszerekben.

Vojnich Pál / Fortepan 1941.

„A magyar medence területén csak olyan felhőből lesz eső, amely az óceán felett képződött, és amit a szél hoz ide, ha a légnyomási viszonyok kedvezőek. A tenger mellett fekvő Nápolyban például az évi csapadékmennyiség kisebb, mint Kecskeméten, mert a légnyomási viszonyai általában kedvezőtlenek a lecsapódásra.” (Kecskeméti Közlöny, 1936)

Schermann Ákos / Fortepan A Pilisvörösvári-medence 1924-ben.

A 19. századra rendszerbe szedték és típusonként elnevezték a felhőket, még nemzetközi felhőatlasz is megjelent. A Légkörben publikált, az atlaszok történetét összefoglaló tanulmányban olvasható, hogy Luke Howard, a ma is használatos felhőosztályozás megalkotója idején a felhőket szabadkézi rajzokkal dokumentálták, alapos megfigyelés után. „Az amatőr meteorológus talán eközben jött rá, hogy legtöbbször három alapvető »ecsetvonás« kombinálódik az égen úszó felhőkön: a pelyhes, szálas Cirrus, a réteges Stratus és a gomolyos Cumulus.” A felhőkönyv 1941-es kis magyar kiadása cikkünk megjelenésének napján is kapható volt egy budapesti antikváriumban.

Kieselbach Tamás / Fortepan A balatonalmádi strand 1956-ban.

Végtelen az árnyalatok száma is. A fehér mellett mindannyian gyönyörködtünk már vörös és rózsaszínű, szürke és szinte fekete fellegekben. Pedig nincs is színük. Az alacsonyan vagy magasan járó nap sugarai „festik meg” őket, vagy az, ha egy másik felhő árnyékába kerülnek. Az igazán színesekért napnyugtakor kémleljük az eget, és közben ne feledjük a népi jövendölést, a legszebbek nem sok jót ígérnek a másnapi időjárással kapcsolatban.

Archiv für Zeitgeschichte ETH Zürich / Agnes Hirschi / Carl Lutz / Fortepan Kilátás a Duna és a Parlament felé a korábbi brit követség, a Táncsics Mihály (Verbőczy) utca 1. teraszáról 1943-ban.

„Meteorológiai tanácsok az idénykezdő túrákhoz. (…) Jó, ha emlékezetünkbe idézzük a zivatarveszélyes felhők jellegzetes, jól megkülönböztethető alakját; ezek torony alakú, oszlop alakú, kupola alakú felhők, amelyeket nem lehet összetéveszteni a téli évszak rétegszerű lepel alakú felhőivel.” (Turista Magazin, 1973)

Keveházi János / Fortepan Kilátás Nagymaros és Visegrád felé a Prédikálószékről 1957-ben.

Kereki Sándor / Fortepan 1974.
Magyar Földrajzi Múzeum / Miklós Lajos / Fortepan 1941.

A felhők fotografálásáról, a legjobb fényérzékeny lemezekről és technikákról írt Konkoly Thege Miklós csillagász, meteorológus 1903-ban. A mai kamerákra gondolva már-már megindítóak a sorai: „Amatőrök rendkívüli szolgálatot tehetnének a meteorológiai intézetnek, ha közeledő zivatarokról egy sorozat felvételt csinálnának, s hacsak kölcsönként is másolás végett azt az intézetnek átengednék. (…) Egy ilyen sorozatnak az értéke felülmúlná a reá elhasznált lemezek vagy film értékét.”

Fortepan A nagykovácsi Kossuth Lajos utca 1940-ben, háttérben a Nagyboldogasszony-templom.

Kaczur Pál ceglédi fotóművész ilyen trükkre biztatott a ’30-as években: „Talán felhőket fényképezzünk? – mondja sok amatőr. Igen felhőket! Gondoljunk csak nyári felvételeinkre, milyen jó lenne képeinkben felhős ég, de a nyári erős napsütésben a felhők hiányzanak és csak a világos, kék ég látszik, mely képünkön fehéren vagy halványszürkén jelenik meg. A felhőhiányon könnyen segíthetünk, ha van jól megvilágított, felhős negatívunk, mert egészen könnyen lemásolhatjuk a felhőt a képbe.”

Domokos József / Fortepan 1964.

Más megközelítésből beszélt a fellegekről 1943 nyarán Németh Endre repülőfőhadnagy egy haditudósításban. „A bolsevisták nagyon erősen védekeznek a felderítés ellen, mert tudják, hogy mi fényképezzük le őket a bombázók számára. Tiszta időben a nap irányába repülünk, hogy ne célozhassanak olyan könnyen ránk. Ha borús az ég, felhők alatt kell repülnünk, esetleg egész alacsonyan. Ilyen napokon a gyors felderítés után mindjárt a felhőben igyekszik eltűnni az ember, de vigyázni kell, mert azt hiheti valaki esetleg, hogy már jól benne van a felhőgomolyagban, pedig alulról látni lehet még a gépét a foszlányokon keresztül.”

US National Archives / Fortepan B-17 Flying Fortress bombázógépek a szobi vasúti híd bombázásakor 1944. szeptember 20-án.
MHSZ / Fortepan MiG-15-ös típusú vadászrepülőgépek Magyarország légterében 1964-ben.

„Felhőtölcsér Veszprém felett. (…) Egy sötétszürke felhőtölcsér leért a (…) ház mögött a földig. Nagy port kavart fel, majd ismét felemelkedett. Az egész jelenség mintegy 8–10 percig tartott, és a felhőtölcsér felemelkedése után 4 perc múlva hosszan elnyúlt és délnek haladva a Balaton felé eltűnt.” (Természettudományi Közlöny, 1940)

Lőrincze Judit / Fortepan Balatonlelle, 1938.
Nagy Zoltán / Fortepan Balatonlelle, 1968.

A Kínai Tudományos Akadémia Fizikai Intézete 1983-ban azt állította, hogy a földrengés-előrejelzéshez hasznos lehet a felhőmegfigyelés. A kínai hagyomány szerint, ha hosszú, keskeny, kígyó alakú felhő jelenik meg az égen, az közeli földrengés előjele lehet. A nemzetközi tudományos élet fenntartásokkal kezelte a felvetést, a Nature ugyanakkor arra emlékeztetett, hogy a különleges felhőket és a szokatlan ködöket már Arisztotelész is földrengési előjeleknek tekintette.

Szent-tamási Mihály / Fortepan A Balatonon 1957-ben.

Konkoly Thege Miklós szavaival búcsúzunk: „Ez a szeszélyes játék örökké tart, amíg csak lesz víz és lesz tűz, mely életre serkenti a szerves és szervetlen világot; és ha elkövetkezik a nap, amikor nem lesz tűz és nem lesz víz és nem követi többé a borút a derű, azon a napon bizonyára megszűnik az élet is a Földön.”

Az íráshoz korabeli napi- és hetilapok cikkeit használtuk fel, amelyeket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével szemléztünk.

Shakespeare: Hamlet, dán királyfi című tragédiájából Arany János fordításában idéztünk.

Írta: Lukács Zsolt | Képszerkesztő: Virágvölgyi István

A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/felhok

Ha van olyan családi fotója, amit felajánlana a Fortepan számára, akkor írjon a fortepan@gmail.com e-mail címre!





Source link

You may also like

Leave a Comment