Gyermekvédelemről beszélnek, de háborús plakátokkal bántalmazzák a gyerekeket

by admin


Szél Dávid szakpszichológus, író volt a héten Veiszer Alinda vendége, leginkább azért, mert ebben a politikai évadban a gyermekvédelem kiemelten nagy szerephez jutott. Szél Dávid legutóbbi könyve kamaszokról szól, amelyben az egyik izgalmas megállapítás az, hogy amikor a kamaszok devianciáiról beszélünk, akkor érdemes megvizsgálni először a társadalomnak a diszfunkcióit, amelyben élnek. A kérdésre, hogy mik azok a diszfunkciók, amelyek beszivárognak, és tematizálják a kamaszok életét, Szél azt mondta, az egész internetkultúra, az „iszonyatos nagy zaj és információcunami” az, ami leginkább megnehezíti a tájékozódást, emiatt a kamaszok sok olyan dologgal foglalkoznak, amivel nem kellene.

„Pont a gyermekvédelem az, ami nem történik meg az elmúlt időszakban. Gyermekvédelemről beszélünk, de politikai témák kapcsán és nem a gyerekek kapcsán, nem a gyerekekről szól ez valójában.”

Veiszer Alinda ekkor arra kérdezett rá, hogy a választási kampány és a háborús propaganda káros hatása érezhető-e Szél praxisában. A válasz egyértelműen igen, mindenkit megviselt, fáradtak az egésztől.

A gyerekeitől hallotta, miről beszélnek az osztályban, mik foglalkoztatják őket. Ezek olyan témák, amikről ők gyerekkorukban az se tudták, mi: például bőrszín, ki honnan jött, kire szavaznak a szülei. Szerinte napi három hír elolvasása bőven elég a gyerekeknek. Véleménye szerint pedig nagyon fontos, hogy elmondjuk a gyereknek, hogy a híradóban látottak nem a valóságot tükrözik, ott csak rossz hírek vannak.

„A háborús retorika mindenkinek nagyon káros, függetlenül attól, ki mit gondol erről. A bűnbakképzés pedig sose vitt jóra, ezt történelemből tudjuk”

– mondta Szél, hozzátéve, hogy a választási plakátokon lévő bomba jelkép is, például bántalmazásnak minősül.

Mint kiemelte, szülőként sokszor belecsúszunk abba a hibába, hogy ami ránk tartozik, az a gyerekünkre is tartozik. Ez káros, mert neki nem alakultak még ki a megküzdési kapacitásai, így állandóan félni fog.

Az a baj a rendszerrel – folytatta –, hogy ha konkrétan baj van a gyerek életében, nem tudja, hova forduljon, kinek szóljon, fogalma sincs róla, mit csináljon olyankor. Nagy szakemberhiány van, de a meglévő szakemberek sincsenek se anyagilag, se szakmailag megbecsülve – mondta.

„Ezek a szakmák a gyerekekkel foglalkozók hierarciájának a legalján vannak, ide már csak olyanok mennek, akiknek nincsen jobb.”

Hangsúlyozta, hogy szerinte az új gyermekvédelmi törvény kivitelezhetetlen, öt évre visszamenőleg mindenkit ellenőrizni kell, bullyingszakértőkre lenne szükség, de ez a képzés nincs benne a pedagógusképzésben, tehát szabadidejében, saját pénzéből kellene az illetőnek megoldania. Az iskolapszichológusoknál nevetségesen kevés az 500 főre elrendelt félállás, ráadásul a pszichológus a tantestület része, ez függőségi viszonyt eredményez az iskola tanáraival szemben – tette hozzá.

Mint mondta, a Hintalovon Alapítvány 2023-as jelentése szerint ötezerrel több az sajátos nevelési igényű (SNI) gyerek, mint egy éve. A pedagógus szakszolgálatok folyamatosan csak vizsgálnak, iszonyatosan túlterheltek, a költségtérítéses szolgálatoknál ez ugyanez, hosszú várólisták vannak nála is. Társadalombiztosítás nem érvényes erre, az állam egyáltalán nem támogatja, pedig rendkívül drága szolgáltatás, és sajnos bármilyen árat lehet mondani rá – mondta.

Fotó: Alinda Produkció

Azzal folytatta, hogy ráadásul képzetlenek a gyerekek, a korai iskolaelhagyók száma nagyon magas, harmadik helyen vagyunk az EU-ban, ami visszavezet az oktatási rendszer problémáihoz. Elhangzik a „rejtett tanterv” kifejezés, amely elképzelése szerint a közösségi terek (dugig vannak az osztálytermek), közösségépítés, önismereti lehetőség, csoportismeret, csoporttudat kialakítását foglalná magában. Ezek hiánya frusztrációt, lassabb haladást, több fegyelmezést von maga után. Szerinte annyi szabadságot kellene adni a pedagógusnak, hogy bármikor félbeszakíthassa az órát, ha látja, hogy elfáradtak a diákok, és kimehessenek az udvarra beszélgetni. De annyira szigorú előírások vannak, hogy ha ezt meglépi valaki, az szembemegy az előírásokkal.

A könyvből került elő a következő téma is: a kortárs orientáció növekedése mint probléma. Szél kifejtette, ahogy a gyerek kezébe saját mobiltelefon kerül, mindent lát a világon New Yorktól Sydney-ig. A kortársak hatása az influenszerek térnyerésével is hamarabb jelenik meg: egyre fiatalabb tiktokerek egyre fiatalabb gyerekekhez jutnak el. Így egyre hamarabb megjelenik az, hogy meg kell felelni valami vélt vagy valós kortárs elvárásnak, ami nem jó, mert nem alakult még ki olyan szintű önismerete, önbizalma a gyereknek, ami szükséges ahhoz, hogy azt tudja mondani valamire, hogy „nem, erről elkapcsolok” – mondta.

A pszichológus elmondása szerint a gyerek egy bizonyos korban elkezd nyitni a kortársak felé, de ettől még nagyon fontos a szülő jelenléte, és kell, hogy tudjunk a gyerek életének apróbb történéseiről. Ebből érezni fogja a gyerek, hogy a szüleit érdeklik a dolgai, és így nem alakul ki az, hogy mindennél fontosabbak a kortársak, a szülő lesz a biztos háttér.

A pofon károssága is szóba került. Erről az Szél véleménye, hogy a koncepciózus pofon semmilyen módon nem megengedett, minden szinten bántalmazás. Ez csak azt tanítja, hogy szabad ütni, emiatt a gyerek félni fog. A büntetést, szeretetmegvonást Szél teljességgel elítéli.

„Néha rohadt idegesítőek a gyerekek, mondjuk ki, és a szülőtől ez teljesen jogos érzés. De találja meg a módját, hogy kezelje.”

Az interjút teljes egészében, jelképes havidíjért cserébe ezen a felületen lehet megnézni.



Source link

You may also like

Leave a Comment