Döbbenetes felfedezés: mozgást észleltek a Jupiter-hold jégpáncélja alatt

by admin


Különleges birodalomnak számít a Naprendszer legfényesebb holdja

Már majdnem két év telt el azóta, hogy a 2016-tól a Jupiter körül keringő Juno-űrszonda a legközelebb repült el az Europa hold mellett. Az ekkor készített és minden korábbinál részletesebb felvételek kiértékelése azonban még jelenleg is zajlik. A Naprendszer legnagyobb bolygója, a Jupiter körül keringő négy legfényesebb holdat, a Ganymedest, az Iót, a Callistót és az Europát a híres olasz fizikus és csillagász, Galileo Galilei fedezte fel 1610 januárjában.

Aki elsőként használta a távcsövet csillagászati megfigyelésekre: Galileo Galilei
Fotó: Wikimedia Commons

 (Galilei volt az első, aki a 17. század első évtizedében a Németalföldön feltalált távcsövet az ég felé fordította, így az ő nevéhez fűződnek az első tudományos célú távcsöves csillagászati megfigyelések.) Az Europa a maga 3121,6 kilométeres átmérőjével nagyobb mint a Plútó és az Erisz törpebolygó. 

Az Europát tekintik a Naprendszer legsimább felületű égitestének, a hold felszínét teljesen elborító és átlagosan 10-15 km vastagságú jégréteg miatt. 

A jégtakaró a napsugárzás nagyobb részét, mintegy 64% -át visszaveri, ezért az Europa a Naprendszer legfényesebb holdja is. Ez az egyetlen olyan hold a Naprendszerben, amelyen rendkívül nagy mennyiségű víz található folyékony halmazállapotban.

A Jupiter négy legnagyobb, Galilei ltal felfedezett holdja: az Io, az Europa, a Gnymedes és a Callisto
Fotó: NASA/JPL-Caltech

 A mérések szerint ugyanis a betonkeménységű vastag jégtakaró alatt mintegy 90 km mély óceán található. Ezt a hatalmas víztömeget a Jupiter közelsége miatti erős árapályerők keltette mozgás melegítheti fel. ( Az Europa Jupitertől mért közepes távolsága 670 900 kilométer, azaz mindössze csak kétszer olyan távol van a gázóriástól, mint a Hold a Földtől.)

Mélyben munkálkodó óceáni erők formálják a hold felszínét

Az Europa felszíne viszonylagos simasága ellenére sem tekinthető jellegtelen formációnak. A Juno néhány olyan meredek falú törést, illetve mélyedést fedezett fel, ami azt mutatja, hogy a vastag jégtakaró állandó mozgásban van, hasonlatosan a földi arktiszi régió jégtömegének mozgásához. „Az igazi sarki vándorlás akkor következik be, ha az Europa jeges héja elkülönül a hold mélyen fekvő sziklás felszínétől, ami magas feszültségszintet eredményez a héjon, ez pedig kiszámítható törési mintázatokhoz vezet” – mondta Dr. Candy Hansen, a Bolygótudományi Intézet munkatársa az Ilf Science tudományos portálnak. A „valódi sarki vándorlás” mögött az a feltételezés áll, hogy az Europa óceánjának felszínén kialakult vastag jégtakaró a hold többi részétől eltérő sebességgel mozog. 



Source link

You may also like

Leave a Comment