Akár az ön szavazatán is múlhatott, hogy ki lesz a főpolgármester

by admin



A választások után szinte mindig azt szoktuk látni, hogy mindegy, kire szavaztunk, mert azon az egy szavazaton nem múlott semmi. De mindig van egy pici esélye, hogy mégis a mi szavazatunk dönt el valami nagy dolgot. Most reális esélye van annak, hogy ha Budapesten szavazott, akkor ön döntötte el, hogy Karácsony Gergely vagy Vitézy Dávid lesz-e Budapest főpolgármestere a következő öt évben.

Jelen állás szerint Karácsony Gergely nyert 47,53 százalékkal, Vitézy Dávid a szavazatok 47,49 százalékát kapta meg. Több mint 800 ezer leadott szavazat mellett ez mindössze 324 szavazat (0,04 százalék) különbséget jelent a két jelölt között. Mivel azonban 24 592 szavazatot, a szavazatok több mint 3 százalékát érvénytelennek nyilvánítottak, ezért az, hogy milyen elvek mentén döntöttek a szavazatok érvényességéről, akár döntő hatással is lehetett a végeredményre. Mint ahogy az is, hogy Szentkirályi Alexandra kihúzása a szavazólapról jól látható módon történt-e, és a túl halványan kihúzott szavazólapok hány szavazót tévesztettek meg.

Ilyen kis különbség és ilyen sok érvénytelen szavazat mellett a józan ész azt diktálta volna, hogy minden szavazatot, vagy legalább az érvénytelen szavazatokat legkésőbb másnap nézzék át még egyszer, és egyeztessék az érvényességi feltételeket, a vitatható kérdéseket. De mint azt sok más példán is bemutattuk, a választási jogszabályok nem a józan ész mentén íródtak. Ehelyett egy hosszas jogászkodás indult el arról, hogy újra kell-e számolni bárhol bármit, és ha igen, akkor hol és mit. És amíg nincsen róla jogi döntés, addig senki sem nézheti meg ezeket a szavazólapokat. A Nemzeti Választási Bizottság szerda esti döntése szerint az érvénytelen szavazatokat mindenhol újra átnézik, de az érvényeseket (egyelőre) nem.

Az pedig csak hab a tortán, hogy mindeközben a harmadik főpolgármester-jelölt, a mi hazánkos Grundtner András is kapott 38 942 szavazatot (4,98 százalék), és bár a rá szavazóknak is lehet véleményük arról, hogy ők Karácsonyt vagy Vitézyt szeretnék-e jobban, ebben a rossz választási rendszerben ezeknek a szavazóknak a preferenciái figyelmen kívül maradnak. És nemcsak Szentkirályi Alexandra jól időzített visszalépése kavarta meg a dolgokat, hanem ha a Mi Hazánk jelöltje nem indult volna el, vagy visszalépett volna, vagy ha a Tisza Párt vagy a Kutyapárt is indít polgármester-jelöltet, ezek mind-mind más helyzetet teremtettek volna, és megváltoztathatták volna, hogy Karácsony vagy Vitézy nyeri a választást.

Összességében eddig tehát egy dolog dőlt el szinte biztosan. Politikai ügyeskedések, háttéralkuk és színjátékok, majd egy utolsó pillanatos visszalépés után tartottunk egy káoszos választást, ami után a szavazatoknak és a jogi és politikai csatáknak egy együttes katyvaszából lesz majd egy vitatott körülmények között megválasztott főpolgármesterünk, akire minden értelemben az emberek kisebbik fele szavazott.

Ebben a katyvaszban már voltak és talán lesznek még szubjektív jogi mérlegelések arról, hogy egy panaszt a választás eredményét befolyásoló tényezőnek minősítenek-e, hogy megsemmisítik-e a választás eredményét és írnak-e ki új választást (mint 2014-ben Ózdon), és talán sosem tudjuk meg, hogy az ön dicsőséges szavazata nélkül, vagyis eggyel nagyobb vagy kisebb különbség mellett valamelyik jogi fórum már másképp mérlegelt volna-e, és ezáltal az egész végén a másik fél lett volna-e a főpolgármester.

Ennél azonban még nagyobb eséllyel változtathatta meg a választás eredményét az a szavazóbiztos, aki vékonyan vagy épp vastagon húzta ki Szentkirályi Alexandra nevét. Vagy amelyik választó lefotózott egy vékonyan kihúzott szavazólapot és elküldte Vitézy Dávid csapatának. Vagy aki kiküldött, vagy épp nem jutott eszébe kiküldeni egy útmutatót bármelyik hibalehetőségről. Vagy az a jegyző, aki csütörtökön állítólag az ellenzéki választási bizottsági tagok jelenléte nélkül vette ki az urnából az érvénytelen szavazatokat.

Annak, hogy így születik meg egy választás eredménye, nem az az eredendő oka, hogy a politikusok gonoszak. A sikeres politikus egy olyan lény, ami jól alkalmazkodott a választási szabályokhoz és a választókhoz. És ha nem tetszik az így kinevelt politikus és politika, akkor a hibát nem a politikusokban, hanem a szabályokban és a választókban kell keresni. A kettő közül pedig a szabályokon lehetne egyszerűbben javítani. A problémák egy része olyan speciális részletszabályok hibáiból fakad, mint a szavazólapról való kihúzás pontos leírása, vagy inkább hogy a szavazólapok kinyomtatásától kezdve miért nincs kizárva a visszalépés lehetősége. De a legtöbb baj forrása a választási rendszer volt.

A polgármester-választásokon alkalmazott egy X-es szavazásnak nem csak Budapesten ütköztek ki az ebben a cikkben korábban már bemutatott hibái. Egerben, Győrben, Nyíregyházán, Kecskeméten, Szolnokon, Budapest 1. és 22. kerületében és számos kisebb településen is reális lehetőségnek látszik, hogy volt olyan jelölt, aki az egy az egy elleni megmérettetésen bármelyik riválisánál több szavazatot kapott volna, mégsem ő lett a polgármester. A választás eredménye ehelyett ráindulásokon, visszalépéseken, háttéralkukon múlhatott.

Például Győrben 31,15 százalékos eredménnyel lett polgármester a TVSz-LMP-Momentum jelöltje, a közgyűlési többséget viszont a Fidesz szerezte meg, a kormánypárt egyéni jelöltjei többnyire 40 százalék alatti eredménnyel nyertek. Az egri 07. EVK-ban pedig 26,48 százalékos eredménnyel lehetett egyéni győzelmet aratni, így lett képviselő például a független Gulyás László. Most félretéve azt, hogy kinek melyik politikai oldal szimpatikus, nehéz ezekre azt mondani, hogy jól érvényesült volna a többségi népakarat.

Ahol viszont csak legfeljebb két komolyabb támogatottságú jelölt indult, ott ugyan meggyőző arányt ért el a győztes, de ezeknek meg az a jellemző előzménye, hogy a pártok az egy X-es szavazás miatt háttéralkukkal előre elosztották egymás között a városokat vagy a budapesti kerületeket, tehát még ilyen esetekben sem feltétlenül a népakarat érvényesült.

Pedig ahogy ezt korábban bemutattuk, vannak olyan választási rendszerek, amik elérték volna, hogy minden komolyabb jelölt ott legyen a szavazólapon, a szavazóknak pedig ne legyen érdemes máshogy taktikázniuk, mint őszinte szavazatot leadni, és végül a népakaratot jól kifejező eredmény szülessen. Egy ilyen választási rendszer megelőzte vagy minimálisra csökkentette volna a Szentkirályi Alexandra visszalépésével keletkezett zűrzavart is. Az egyik ilyen választási rendszert, az azonnali többfordulós választást a 12. kerületi előválasztáson már sikerrel ki is próbálták.

Csóka Endre, a HUN-REN (korábban MTA) Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet tudományos főmunkatársa



Source link

You may also like

Leave a Comment