Egy pokoli végjáték története

1999. május 26. Manchester United – Bayern München (BL-döntő)

A barcelonai BL-finálé nagyon rosszul indult a Manchester United számára, ugyanis Mario Basler korai szabadrúgásgólja révén a németek jutottak vezetéshez és egészen a mérkőzés végéig jól is futballoztak, többek között két kapufát is lőttek. A 91. percben a kapus Schmeichel is előrement Beckham szögleténél, azonban nem a dán hálóőr, hanem Teddy Sheringham volt az, aki visszahozta a manchesteri reményeket azzal, hogy közvetlen közelről bekotorta a labdát az ellenfél hálójába. A németek teljesen összezavarodtak, majd a 93. percben a világ rengett meg abban a pillanatban, amikor ismételten Beckham sarokrúgása után Sheringham továbbfejelte a játékszert, majd az ötösről Ole Gunnar Solskjaer a léc alá varrta a labdát. A Manchester United megnyerte a Bajnokok Ligáját egy thrillerbe illő összecsapáson. Valószínűleg Alfred Hitchcock sem írt volna jobb forgatókönyvet.

A szünetben Ferguson alapos fejmosást tartott a játékosainak, de egyértelmű, hogy inkább a szerencse volt a győzelemben a döntő tényező, mintsem a tudatosság. Az öltözőben egygólos hátránynál még ezt mondta a fiainak: “A lefújás után a BL-trófea csak hatlábnyira lesz tőletek, de ha kikapunk, még csak hozzá sem érhettek. Ráadásul a legtöbbetek soha nem fog ilyen közel kerülni hozzá. Ne merészeljetek úgy visszajönni az öltözőbe, hogy nem adtatok ki mindent magatokból!” A győztes mérkőzés izgalmai után pedig hirtelen csak ennyit tudott kinyögni a skót menedzser: “Nem hiszem el, ezt nem hiszem el! Futball, átkozott pokol!”

Attachment

×